Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tefner Zoltán: Német–osztrák–magyar tárgyalások Lengyelországról. Berlin, 1916. április 14–15.
Tefner Zoltán NÉMET-OSZTRÁK-MAGYAR TÁRGYALÁSOK LENGYELORSZÁGRÓL Berlin, 1916. április 14—15. 1915. augusztus 5-én a német csapatok elfoglalták Varsót, majd a frontot még keletebbre tolták északon, egészen Rigáig, a Düna folyó vonaláig. A front dél felé a Baranovicsi-Pinszk-Luck-vonalon elérte a Szeret és a Prut folyókat. Az osztrák-magyar haderő ugyancsak megindult délkeleti irányban Jaroszláv, Lemberg felszabadítására. Az egész egykori Lengyel Királyság felszabadult a százhúsz éves orosz cári uralom alól. A hódítás - mert minden felszabadító jellege ellenére a központi hatalmak haderejének e diadalmenetét annak is lehetett nevezni -, nehezen kezelhető feladatok elé állította a két szövetségest: a hatalmas területtel, amely jóformán az ölükbe hullott, kezdeniük kellett valamit. Az oroszok rombolva és gyilkolva elhagyták egykori birtokukat, abban a tudatban, hogy valamikor majd visszatérnek. Amikor meghátráltak a német túlerő, valamint a porosz katonai tudás fölénye elől, s elhagyták a Királyság területét, nem gondoltak arra, hogy azt az Orosz Császárság katonáiként véglegesen elhagyják. A hadászati döntések a „Sztavkában”, az orosz főhadiszálláson a hagyományos orosz hadviselés elemeit tükrözték: az erő helyett a teret használták fő stratégiai eszközként. John Keegan angol hadtörténész a következőket írja erről: „Egyetlen francia tábornok sem javasolta volna hazája féltékeny gonddal őrzött földjének feladását, hogy így jussanak katonai előnyhöz, Kelet-Poroszországban pedig a német tábornokok szent kötelességüknek tekintették a határ védelmét. Ezzel éles ellentétben az oroszok, egy olyan birodalom lakói számára, amely Nyugat-Lengyelország szántóföldjeitől a Bering-szoros jegéig csaknem 6000 mérföld (9650 km) hosszan húzódott, száz mérföld itt vagy ott nem jelentett többet apró katonai manővernél.”1 (Kutuzov esetében Moszkva feladását is egy ugyanilyen „apró manőverként” kell értékelnünk, s ez még akkor is így van, ha Moszkva mégiscsak a „Szent Moszkva” volt, Varsó pedig csak idegen föld.) A lengyelek idegenkedve, néha ellenségesen fogadták a bevonuló német, magyar, osztrák, horvát, cseh, román stb. nemzetiségű katonákat. Voltak persze kivételek, például a varsói bevonulás, amelyről az üdvözlő virágeső sem hiányzott.2 A varsói népben ekkor valami megmozdult, de voltak távoli paraszti vidékek, ahol a cár 1 John Keegan: Az első világháború. Bp. 2014. 241. 2 A lengyel főváros lakóinak döntő része németellenes volt. Mivel azonban a német bevonulással az oroszok túlkapásai megszűntek, s a helyzet is stabilizálódott, a lakosság hangulata javult. 357 SZÁZADOK 1^6. (2022) 2. SZÁM
