Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Matolcsi Réka: Szóbeli királysértési ügyek a dualizmus idején (1891–1913)
MATOLCSI RÉKA szegényparasztságot, a kisiparosokat és a kiskereskedőket, illetve segédszemélyzetüket érintették az ügyek. Nyilvánvalóan nem csak az alsóbb társadalmi rétegek szidalmazták az uralkodót, akkor vajon miért éppen e társadalmi rétegekből került ki a vádlottak túlnyomó többsége? A legtöbb ügyben az elkövetés helyszíne a kocsma, a lokális társas élet kedvelt színhelye volt, ahol a városi vagy községi elöljárók és hatósági személyek is megfordulhattak, akikre feljelentési kötelezettség hárult. Más elkövetők esetében a szociális peremhelyzet vonhatta magára rendőrségi vagy csendőrségi tekintetet, míg egyes esetekben úgy tűnik, hogy a feljelentők a vádlottak személyes ellenségei voltak. A feljelentők tisztában lehettek a királysértéssel járó jogi procedúra következményeivel (presztízs csökkenése, anyagi hátrányok), ami a jogi és a politikai kultúra érdekes összefonódására világít rá. Az elemzés során három csoportra osztottuk az uralkodót érintő bírálatokat és szidalmakat. Az ügyek egy kisebb csoportjában az elkövetők konkrét politikai események kapcsán kritizálták Ferenc Józsefet. Ezek az esetek rámutatnak a korabeli nyilvános diskurzusban felbukkanó lojalitáskonfliktusok, a felekezeti-etnikai kötődések és a királyhűség összeütközésének társadalmi jelenlétére. Néhány példából - főként az egyházpolitikai reformok kapcsán - kitűnik, hogy a helyi értelmiség tagjai (tanítók, egyházi személyek) valóban a (politikai) információáramlás közegeiként működtek, és közvetítésükkel leszűrődhettek - és sajátos értelmezésekkel egészültek ki - a nagypolitikát megosztó lojalitásdilemmák. Az ügyek nagyobb részében, amelyekben elsősorban hatósági eljárások során felmerülő konfliktusok és sérelmek nyomán szidalmazták az uralkodót, egyfajta fordított paternalisztikus kép rajzolódott ki. Ezek az esetek sem a királyhűség megrendülését mutatják, hanem inkább az alattvalói politikai kultúra sajátosságára utalnak. Arra, hogy az elkövetők - a politikai szocializáció ismertetett tényezőinek köszönhetően — rendelkeztek bizonyos ismeretekkel az intézményrendszerről és hierarchiáról, a kormányzati döntésekről, ám az ezekkel kapcsolatos elégedetlenségük az uralkodó hibáztatásában fejeződött ki, a felé irányuló bizalom pedig időlegesen megkérdőjeleződött. A királyba mint „jó atyába” vetett bizalomban a parasztság hagyományos királyhite érhető tetten, és erre épített a modern, állampolgári lojalitást célzó elemi oktatás és a Ferenc József iránti — sokáig mesterségesen táplált — szimpátia is. Ferenc József pozitív megítélésében nagy szerep jutott az idősödő, családi tragédiákat megélt uralkodó képének, amelynek szintén sajátos népi értelmezéseit olvashatjuk az egyes ügyekben. Mit árulnak el tehát a vizsgált ügyek az egyének lojalitásdilemmáiról? Láthattuk, hogy a közéletet megosztó, egymással versengő lojalitások csupán néhány vádlott esetében vezettek az uralkodó személyét sértő vagy bíráló megfogalmazáshoz. Ebből a nemzeti lojalitás és a királyhűség vonatkozásában egy tanulságos következtetést vonhatunk le. Az esetek arra utalnak, hogy a háborút megelőző időszakban csupán 355
