Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Matolcsi Réka: Szóbeli királysértési ügyek a dualizmus idején (1891–1913)
MATOLCSI RÉKA Majd azt kiáltotta: „Szarom a királynak”.63 Ahogyan Volenszky esetéből is kitűnik, a bírálatok jellemzően egyházi személyektől származtak. Kalyovszky János, Árva megyei katolikus plébános például állítólag így szólt híveihez egy szentmise alkalmával: „Kedves véreim, mi már árvák vagyunk. Mert mióta O felsége aláírta a polgári házasságot, nincs királyunk, elvesztette Szent István koronáját, a felség címet, az őt eddig környezett fényt, csavargó vagy eretnek lett belőle. Ki van taszítva a katholikus vallásból, nem érdemli, hogy királyunknak nevezzük, koronáját a fején viselje.” Kalyovszky királysértés vádjával bíróság elé került, a törvényszék azonban felmentette, mert a tanúvallomásokat ellentmondásosnak találta.64 63 BFL VII.l.d. IV. 213/1896. 64 Fővárosi Lapok, 1895. november 12. 2913. 65 Pesti Hirlap, 1895. március 16. 13. 66 BFL VILl.d. IV. 4335/1895. 67 Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában, 1867-1918. I. Szerk. Kemény G. Gábor. Bp. 1952. 824—848. A hírlapi tudósítások alapján úgy tűnik, hogy az uralkodót bíráló egyházi agitáció tükröződött a hívek véleményalkotásában is. Janitor János, aki egy kocsmában Ferenc Józsefet szidalmazta, 1895-ben perének tárgyalásán így védekezett: „Könyörgöm, akkor nap azt hittem, hogy már nem is király a király.” Majd a bíró kérdésére kifejtette: „[...] azt mondták Kassán, hogy a pápa elvette tőle a koronát, amért megcsinálta a polgárházasságot és egyebet”.65 Az 1890-es években egy másik esemény is kiválthatta az uralkodó szidalmazását. Bisztrián Miklós, görögkeleti pap 1894. augusztus 18-án, az uralkodó születésnapja alkalmából, a váci templomban tartott istentiszteleten nem mondott imát Ferenc Józsefért, hanem helyette a román mártírok kiszabadításáért könyörgött. Amikor ezt szóvá tette a helyi tanító, így reagált: „O Felsége a könyörgésre nem érdemes, mehet az ördögbe, ő bennünket csak eladott a pogány magyaroknak; én könyörgést mondottam azon vértanúkért, kik azért küzdenek, hogy bennünket a magyarok karmai közül kiszabadítsanak.”66 A dátum alapján sejthető, hogy román mártírokként a Memorandum-per elítéltjeire utalt a vádlott. Ismeretes, hogy 1892-ben a Román Nemzeti Párt követeléseit és sérelmeit összegző, Ferenc Józsefhez mint császárhoz címzett emlékiratot az uralkodó — a kérdést magyar belügynek tekintve — olvasatlanul továbbította a magyar kormánynak. Később e memorandum nyilvánossá tételéért és terjesztéséért a párt vezetőit izgatás vétségével bíróság elé állították és elítélték 1894 májusában.67 1895-ben ugyan az elítéltek uralkodói kegyelemmel szabadulhattak, az erdélyi románság uralkodó iránti lojalitása azonban feltételezhetően megrendült. E csalódás nyilvánvalóan abból fakadhatott, hogy a nemzetiségek bizonyos köreiben a császár egyfajta védelmezőként jelent meg a magyar nacionalizmus túlkapásaival 345
