Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Matolcsi Réka: Szóbeli királysértési ügyek a dualizmus idején (1891–1913)
MATOLCSI RÉKA mellett a birtokos parasztság egy része is részt vett az agrárszocialista mozgalmakban.41 41 Király István: A magyar agrárszocialista mozgalmak néhány kérdése. In: Kelet-Európa agrárfejlődése a századfordulón (1880-1914). Szerk. Gunst Péter. Bp. 1989. 9-52. 42 Ilyen típusú elemzésre tanulságos példát nyújt a korabeli Oroszország vonatkozásában: Willard Sunderland: Alien Transgressions: Notes on Lése-Majesté from the Russian Imperial Borderland. Russian History 44. (2017) 98-110. 43 Kőnek Sándor: Öt év Magyarország bűnvádi statisztikájából. In: Értekezések a társadalmi tudományok köréből V. Bp. 1879. 7. 44 Jekelfalussy József: Hazánk bűnügyi statistikája 1873-1880, különös tekintettel a bűntett miatt elítéltek személyi és társadalmi viszonyaira. Értekezések a nemzetgazdaság és statistika köréből I. 5. sz. Bp. 1880. 7.; Földes Béla: A bűnügy statisztikája. Sociologiai tanulmányok. Bp. 1889. 13. A korszak kriminálstatisztikusainak munkásságáról lásd Perényi R.: A bűn nyomában i. m. 27-36. A vádlottak másik tekintélyes hányadát többnyire önálló egzisztenciával rendelkezők, falusi kisiparosok és kiskereskedők alkotják, hozzájuk jelentős segédszemélyzet is társult, őket illetően egyes munkás-visszaemlékezésekben visszatérő elem a műhelyekben elszenvedett rossz bánásmód, akár fizikai erőszak is. Ügy véljük, hogy esetükben ez a konfliktusos környezet is hozzájárulhatott a bűncselekmény elkövetéséhez vagy ahhoz, hogy az eset a hatóságok előtt ismertté váljon. Előfordulhatott például, hogy a politizálás közben a királyról negatívan vélekedő segédeket feljelentették a mesterek. Felmerül a kérdés, hogy vajon miért éppen e csoportok kerültek a hatóságok, majd a bíróságok elé? E problémakör feltérképezéséhez — a konkrét esetek elemzése előtt — érdemes röviden a királysértők feljelentőinek is figyelmet szentelnünk. A feljelentő személyéről azonban csak szórványosan találunk utalást a bírósági ítéletekben, ami így leszűkíti a lehetséges elemzési szempontok körét. Például nem tudjuk meghatározni a magán- vagy hatósági feljelentők arányát, illetve arra sem tudunk választ adni, hogy miképpen befolyásolta a feljelentést a vádlottak etnikai vagy vallási hovatartozása.42 A sajtó azonban olykor tudósított a feljelentésről, így e forrástípus némileg pótolja a pontos adatok hiányát. A feljelentések magas számával kapcsolatban a kortárs bűnügyi statisztikusok eltérően vélekedtek a magyar társadalom jogtudatáról. Kőnek Sándor az adatokból azt a pesszimista tanulságot vonta le az 1870-es években, hogy magyar sajátosság a nagyobb mértékű vádaskodás! hajlam, amely egyúttal felesleges terhet ró bíróságokra.43 Ezzel szemben a korszak két másik jelentős kriminalistája, Jekelfalussy József és Földes Béla pozitívabban szemlélte a feljelentésekre vonatkozó adatsorokat, és nem tartotta a magyarokat fogékonyabbnak a vádaskodásra. Jekelfalussy a feljelentések számát a bírósági eljárásba vetett bizalom jelének tekintette, míg Földes egyáltalán nem érzékelte a társadalomban „a sértett jogérzet kiengesztelésére való hajthatatlan törekvést.”44 A királysértés a bűn elkövetésének jellegéből adódóan - szemben más bűncselekményekkel, mint például a gyilkosság — könnyebben maradhat láthatatlan 339