Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tóth Tibor: Az angol hadsereg megostromolja Buda várát. A Hounslow Heath-i hadgyakorlatok II. Jakab uralkodása idején (1685–1688)
TÓTH TIBOR Anglo—Dutch Brigade, amely az angol tisztikar kiképzőiskolájának is számított,6 és rövid megszakításokkal 1585—1782 között létezett. Ezeket az egységeket ugyan a franciák és a hollandok képezték ki, szerelték fel és fizették, azonban szükség esetén az angol uralkodók bármikor hazarendelhették őket. Erre a Stuart-restauráció alatt három alkalommal került sor: 1665-ben a második angol—holland háború (1665-1667), 1685-ben Monmouth herceg, azaz II. Károly törvénytelen fiának (1649-1685) a lázadása, valamint 1688-ban a holland támadás alkalmával. Ezeknek az alakulatoknak köszönhetően egy olyan harcedzett emberanyag állt állandó jelleggel az angol uralkodók rendelkezésére, amely mindaddig egy fontba sem került számukra, amíg haza nem rendelték őket.7 6 John Carswell: The Descent on England. A Study of the English Revolution of 1688 and its Background. New York 1969. 21. 7 Ráadásul így anélkül támogathatták a katonai szövetségeseiket, hogy Angliát háborúba sodorták volna. Ilyen alakulatok, Cromwell egykori veterán katonái küzdöttek a spanyolok ellen a portugál restaurációs háborúban (1640-1668), miközben Anglia Európában nem viselt háborút Madriddal. De ugyanez érvényes az 1678-ig fennálló French Brigade-re, miután 1674-ben Anglia kilépett a holland háborúból (1672-1678). Childs, J.: The Army of Charles II i. m. 170-172.; John Childs: The Army, James II, and the Glorious Revolution. London 1980. 1. 8 Harris, T: Restoration i. m.; Childs, J.: The Army of Charles II i. m. 22. 9 Childs, J.: The Army of Charles II i. m. 196-209.; Childs, J.: The Army, James II i. m. 56. Az udvari hadseregen túl Anglia katonai erejét erősítették a helyi lakosokból szerveződött vidéki és városi milíciák is {militia}. Az 1661. és 1662. évi milíciatörvények {Militia Acts) értelmében a király szabadon rendelkezhetett velük, így szükség esetén a hivatásos hadseregen túl a milíciák is Károly rendelkezésére álltak. Teljesen más kérdés volt azonban a harcértékük és a megbízhatóságuk. A hivatásos katonákhoz képest képzetlen, rosszul felszerelt és vezetett emberek voltak, az egységeik élén pedig helyi befolyásos vezetők álltak. A parlament a milíciákat teljességgel elegendőnek tartotta a közrend fenntartására, akiket háború esetén plusz pénzügyi ráfordításokkal az ország védelmére is alkalmassá tehettek, tehát szerintük semmiféle szükség nem volt a király magánhadseregére. A különféle nézőpontokat félretéve a milíciák legfőbb haszna abban rejlett, hogy háború esetén könnyen kiképezhető és felszerelhető utánpótlást jelentettek a megnövekvő hivatásos hadsereg számára.8 Az angol hadsereg mellett az ír és skót királyságok is rendelkeztek saját állandó haderővel, amelyek elkülönültek egymástól, és nem volt szabad átjárás közöttük. A skót udvari hadsereg II. Károly uralma alatt megmaradt kicsiny, kb. 2500 főt kitevő alakulatnak, miközben az írországi királyi haderő létszáma 7500 fő körül mozgott, tehát évtizedekig nagyobb volt angol társánál (minőségileg azonban messze elmaradt attól).9 Az angol, skót és ír hadseregek részeit alkották az úgynevezett Tüzérségi vagy Hadmérnöki Hivatalok {Ordnance Office) , amelyek 305
