Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Galambosi Péter: A szepesi lándzsásnemesség története a 13–14. században
GALAMBOS! PÉTER possessio [...] locus sedis iudiciarie nobilium comitatus Scepusiensis decem lanceatorum).65 A nádor ítéletlevele azon évtizedes pereskedések végére tett pontot, melyek a Lőcsei-hegység déli előterében fekvő Réti falu birtokjoga miatt törtek ki, s melynek főszereplője az a Helbrand fia Márton volt, akinek felmenői Ipoly mester szepesi olvasókanonok rokonságába tartoztak, s ahogy arról fentebb szó esett, III. András királytól 1300-ban nyerték el a tízlándzsások kiváltságait. Az elhúzódó, több szálon is futó pereskedés 1397-ben végül úgy ért véget Detre nádor színe előtt, hogy a tízlándzsás nemesek kiálltak Márton mellett, s letették az esküt arra vonatkozóan, hogy ősei mindig teljesítették a tízlándzsások katonai kötelességeit. 65 Hradszky J.: Kisvármegye i. m. 9. Vö. Zsigmondkori oklevéltár I-XIV. Szerk. Mályusz Elemér et al. Bp. 1951-2020.1. 5068. sz. 66 1412: DF 272309., DF 273781. 67 1417: DF 221168., DF 272324. 68 Vö. Zsoldos Attila: Nemes, szepesi nemes, aranyadó. Történelmi Szemle 51. (2009) 423-424., 426-427. A település további sorsa ugyanakkor érdekes következtetések levonására kínál lehetőséget. 1412-ben az addigra már elhunyt Márton fia, János eladta Réti faluban öröklött birtokát a szepesi káptalannak, és Zsigmond király még az év végén utasította is a jászói konventet, hogy iktassa be a káptalant a birtokba.66 Evekkel később azonban, 1417. május 17-én kelt oklevelében az uralkodó a káptalan kérésére kivette a birtokot a tízlándzsás nemesek joghatósága és azon feltételes állapot alól, melyben a néhai Márton tulajdonában volt (a dictorum decem lance at or um iurisdictione et ab omni condicionaria servitute quibus ipsa per dictum qondam Martinum [...] subiecta et annexa fuisset), s abba a szabadságba helyezte vissza, mellyel az ország igazi nemesei és a káptalan egyéb birtokai is rendelkeznek {iurisdictioni et libertati quibus dicti nostri regni Hungarie verorum nobilium ac eiusdem capituli cetere possessiones gaudent et pociuntur reincorporare et reannectere dignaremur)61 Fontos kiemelni, hogy Zsigmond király az oklevélben a tízlándzsások ispánjának, alispánjainak és officialisainak tiltja meg, hogy az érintett birtok kapcsán a tízlándzsás nemesek szokása és joghatósága szerint {more et iudicio dictorum decemlanceatorum nobilium) eljárjanak. Noha a szöveg nem említi konkrétan a tízlándzsás széket vagy bármilyen területi szervet, álláspontom szerint a rendelkezésben már tetten érhető a közösség önrendelkezésének területisége. Amennyiben ugyanis feltesszük, hogy Réti a korábbiakban a tízlándzsás szék területének részét képezte, érthetővé válik, hogy miért kellett kiszakítani régi jogállásából még évekkel azután is, hogy egyházi kézre került, s hogy az uralkodó miért a kollektív közösséget képviselő tízlándzsás vezérkarhoz intézte tiltó felszólítását.68 Mindezek alapján úgy vélem, a tízlándzsás nemesek területi autonómiája a 14-15. század fordulójára intézményesülhetett. 299
