Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Galambosi Péter: A szepesi lándzsásnemesség története a 13–14. században
GALAMBOS! PÉTER liptói jobbágy fiúkéval, s a rájuk egy ideig alkalmazott jobbágy fiú-formula csupán sablon, melynek alkalmazása — véleményem szerint — azzal állhat összefüggésben, hogy a zólyomi és szepesi régiókat az 1250-1270-es években együtt irányították. A probléma megnyugtatóbb tisztázásához természetesen szükséges volna a turóci és liptói jobbágyfiúk helyzetének behatóbb vizsgálata is, amit azonban jelen dolgozat keretei nem tesznek lehetővé. III. András 1300. évi oklevele továbbá egyértelműen bizonyítja, hogy a tízlándzsás nemességtől minden tekintetben független jobbágyfiúi réteg a Szepességben is jelen volt, ugyanakkor feltűnő, hogy szepesi jobbágy fiúkkal a későbbiekben nem találkozunk a forrásokban. Éppen ezért azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy a két csoport elkülönülésének hátterében olyan, a közösségen belül lezajló társadalmi fejlődés áll, melybe a korunkra maradt források nem nyújtanak betekintést. Megjegyzendő még, hogy a filius iobagionum kifejezés a 13. századi magyar társadalomtörténet más területein is rendre felbukkan, ezért a kifejezés pontos értelmezése hangsúlyozottan kontextusfüggő.48 Mindez azonban ugyancsak abba az irányba mutat, hogy az egyes csoportok párhuzamba állításakor a kétségkívül jelenlévő hasonlóságok mellett a különbségeket is súlyuknak megfelelően kell figyelembe venni. 48 Bővebben lásd Zsoldos Attila: A szent király szabadjai. Fejezetek a várjobbágyság történetéből. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 26.) Bp. 1999. 29-44. A tízlándzsás falvak településtörténete és a tízlándzsásszék kialakulása A tízlándzsás nemesek a későbbi korokban területi autonómiával is rendelkeztek, s a tízlándzsás szék, avagy kora újkori nevén a Kisvármegye egészen 1802-ig megőrizte önállóságát, amikor azonban területét beolvasztották Szepes vármegyébe. Fekete Nagy Antal szerint, bár a későbbi forrásokból csupán egyetlen tízlándzsás székről vannak információink, a tatárjárás előtt még kettőnek kellett léteznie. Ügy gondolta, hogy a Hernád-medence keleti felében is volt egy közigazgatási körzet, s állítása igazolására több olyan oklevélre hivatkozott, melyek Szepesvárától délkeletre fekvő Szék nevű településre vonatkoznak. Elmélete szerint ez a szék azért bomlott fel, mert az általa a tízlándzsások közvetlen elődeinek vélt gömöri őrök a tatárjárás során oly nagy vérveszteséget szenvedtek, hogy később már nem tudták belakni. A területi autonómia korai eredeztetése és annak a gömörőrökhöz fűződő kapcsolata melletti érvként hangsúlyozta továbbá, hogy a szék-rendszer mint közigazgatási forma a keleti eredetű katonai segédnépek jellegzetessége volt a középkori Magyar Királyságban. 293
