Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Galambosi Péter: A szepesi lándzsásnemesség története a 13–14. században
A SZEPESI TÍZLÁNDZSÁS NEMESSÉG TÖRTÉNETE A 13-14. SZÁZADBAN majd június 7-én kollektív kiváltságokat adományozott a szepesi tízlándzsás nemességnek.27 27 1243: CDES II. 84., 85-88., 88-89. Az észak-magyarországi erdőispánságok átalakítására bővebben lásd Szűcs Jenő: Az utolsó Árpádok. (História Könyvtár - Monográfiák 1.) Bp. 1993. 39-50. 28 Martin Homza: Ku genéze spisskych kopijníkov. Historicky Zborník 16. (2006) 13-35. 29 1248: CDES II. 202.; 1255: CDES II. 342.; 1274: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I-II. Szerk. Szentpétery Imre - Borsa Iván. Bp. 1923-1987. (a továbbiakban: RA) 2518. sz. Az első kérdés, amit a tízlándzsások immár forrásokkal nyomon követhető történetével kapcsolatban fel kell tenni, hogy milyen viszony fűzhette őket a Szepeserdőt a 13. század első felében felügyelő gömörőrökhöz. A hazai szakirodalom Fekete Nagy Antal nyomán közvetlen kontinuitással számol, ezzel szemben a szlovák kutatásban megfogalmazódott egy olyan, a forrásoknak ellentmondó és érezhetően tendenciózus koncepció is, mely szerint a tízlándzsások a halicsi háborúkban felemelkedett szláv katonai elit utódai voltak, akik semmilyen kapcsolatban nem álltak az egykori határvédelmi szervezettel.28 A gömöri őrök a tatárjárás során szinte teljesen elvéreztek, amit bizonyít, hogy a mongol pusztítást követően a volt confinium egykori településstruktúrája teljesen átrendeződött, ugyanakkor nincs okunk megkérdőjelezni, hogy maradékaik a szepesi nemesség első tagjai lettek. Hogy a tízlándzsás nemesség alapja magyar nyelvű volt, bizonyítja, hogy a tízlándzsás falvak nevei zömében magyar névadással keletkeztek, ugyanakkor a 13—14. századi oklevelekből ismert személynévanyag alapján megállapítható: a tízlándzsás nemesség soraiban nyugati jövevények és szlávok egyaránt jelen voltak. 1248-ban Prim német hospes földet vásárolt Henriktől és fivéreitől, egyúttal vállalta a tízlándzsások hadikötelezettségeit. 1255-ben IV. Béla a tízlándzsásoknak előírt katonai szolgálat fejében megerősítette Michelet és rokonai igényét négy ekealjnyi földbirtokra. A birtokos nevéből annak francia származására következtethetünk, s a névadó egy 1274. évi oklevélben valóban gall ragadványnévvel (Myculith Gallicus) bukkan fel.29 Mindezzel kapcsolatban ugyanakkor hangsúlyozandó, hogy az etnikai hovatartozás kérdése a középkorban aligha befolyásolta a csoport közösségtudatát, mivel az elsősorban a közösen élvezett kiváltságokon és közösen viselt terheken alapult. A szepesi nemesek 1243. évi adománylevelében biztosított kiváltságok két csoportba oszthatók: az egyik a katonai szolgálatot és az abból fakadó kondíciókat szabályozó, a másik az igazságszolgáltatási autonómiát biztosító rendelkezéseket tartalmazza. IV. Béla oklevele, noha régtől fogva birtokolt kiváltságok megerősítését hangoztatja, (eandern, quam ab antiquo habuerunt, conservare volentes libertatém^ több szempontból is egy új rendszer alapjait vetette meg. A kiváltságlevél első három pontjában az uralkodó mentesítette a szepesi nemeseket az adók, valamint a szepesi határ- és vásárvámok megfizetése alól; ugyanakkor elrendelte, hogy négy nemes, akik együttesen nyolc ekealjnyi földet bírnak, egy felszerelt katonát 286
