Századok – 2022
2022 / 1. szám - JÁRVÁNYOK TÖRTÉNETI PERSPEKTÍVÁBAN. PESTIS, HIMLŐ, KOLERA, SPANYOLNÁTHA MAGYARORSZÁGON - Vadas András: A Batthyány uradalomrendszer és a 17. század első felének pestisjárványai
A BATTHYÁNY URADALOMRENDSZER ÉS A 17. SZÁZAD ELSŐ FELÉNEK PESTISJÁRVÁNYAI helyi szabályok.7 Ennek megfelelően az utóbbi években is nagyobb hangsúlyt kapott a 17. század utolsó néhány évtizedében és az 18. század elején jelentkező járványok kutatása.8 7 Balázs Péter: Egészségügyi szabályozás a XVIII. század végén. Magyar Királyság és Erdély I-II. Rendeletek és tervezetek, 1770-1793. (Magyar Tudománytörténeti Szemle Kiskönyvtára 112.) Bp. 2016. Illetve kiindulásként lásd A XVIII. századi magyarországi és erdélyi pestis járványokhoz kapcsolódó főbb szakirodalmi források (1700-1944). Vekerdi László gyűjtését folytatta és s. a. r. Gazda István. Kaleidoscope. Művelődés-, Tudomány- és Orvostörténeti Folyóirat 8. (2017) 14. sz. 188-206. 8 Novak László: Pestis-, himlő- és kolerajárványok Pest-Pilis-Solt vármegyében a XVIII-XIX. században. In: Bács-Kiskun megye múltjából IV. Szerk. Iványosi-Szabó Tibor. Kecskemét 1982. 275-392.; Géra Eleonóra: Az Apokalipszis lovasai Budán (1710-1723). Fons. Forráskutatás és Történeti Segédtudományok 19. (2012) 139-160.; Dávid Zoltán: Az 1738. évi pestis járvány pusztítása. Orvostörténeti közlemények 69-70. (1973) 75-130.; Moess Alfréd—M. Román Eva: Az utolsó nagy pestisjárvány Debrecenben. Adalékok az 1739. évi járvány történetéhez. In: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. Szerk. Gazdag István. Debrecen 1980. 117-130.; Tóth G. Péter: „Ezen három szó: hamar, messze, későn pestis ellen orvosságod lészön.” Túlélési stratégiák és elvek pestis járványok idején. 1737-1745. Ethnographia 106. (1995) 751-786.; Seres István: A pestis Kötegyánban és Sarkadon 1738-ban. Adatok Kötegyán újratelepüléséhez. In: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. Szerk. N. Varga Éva - Szatmári Imre. Békéscsaba 2009. 95-135.; Csáki Árpád: Szárazság és pestis Háromszéken 1717— 1720-ban. Acta Siculica [4.] (2010) 277-287.; Faragó Tamás: Adatok a pestisjárványok magyarországi történetéhez A máramarosi példa. Korall 8. (2007) 30. sz. 19-60. 9 Európára és a világra: Geoffrey Parker: Global Crisis: War, Climate Change and Catastrophe in the Seventeenth Century. New Haven 2013. passim; David Kaniewski- Nick Marriner: Conflicts and the Spread of Plagues in Pre-Industrial Europe. Humanities and Social Sciences Communications 7. (2020) 162. sz. (https://doi.org/10.1057/s41599-020-00661-l ); Edward A. Eckert: The Structure of Plagues and Pestilences in Early Modern Europe. Central Europe, 1560-1640. Basel 1996. Magyaror szágra: Réthly Antal'. Időjárási eseményekés elemi csapások Magyarországon 1700-ig. Bp. 1962.; OriP: A pestisjárványok demográfiai i. m.; Faragó T: Adatok a pestisjárványok i. m. 28-31. A 17. század utolsó harmada előtti időszak ugyanakkor fehér foltot jelent a kutatásban. Annál is inkább, mivel a 17. századot általában járványoktól terhelt időszakként írja le a kutatás mind Dél- és Közép-Európában, mind a magyar területeken.9 Ez a kisebb hazai kutatói érdeklődés ugyanakkor könnyen magyarázható azzal, hogy a valamivel későbbi korszakokból jóval nagyobb számban elérhető egyházi anyakönyvek már olyan részletességű vizsgálatokat tesznek lehetővé - mint például a különböző életkori csoportok, nemek halálozásának nyomon követése —, amelyeket ezt megelőzően szinte lehetetlen elvégezni, pedig ezek a történeti demográfia, nemkülönben a betegség- és járvány történettel foglalkozó kutatók számára kulcsjelentőségűek. Különösen fontos ez a pestis esetében, ahol egyebek között a betegségben elhunytak életkora, nemi összetétele, a betegség mortalitása alapján (is) következtet a kutatás egy-egy járvány kapcsán arra, hogy a forrás valóban a Yersinia pestis által okozott megbetegedés-hullámról szól-e, vagy sem. Mindezek fényében már érthető, hogy kisebb hangsúlyt kapott a kora újkor utolsó évszázadát megelőző időszak a hazai és a közép-európai kutatásban is. Ahhoz, hogy ezen időszak pestisjárványairól bármit is mondjunk, más forráscsoportok bevonására van tehát szükség. Ezért a pestiskutatásokban már 28
