Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kenyeres István: A Magyar Királyság pénzügyei és katonai költségei Mohács előtt
A MAGYAR KIRÁLYSÁG PÉNZÜGYEI ÉS KATONAI KÖLTSÉGEI MOHÁCS ELŐTT A pénzrontás mint fiskális eszköz A pénzszerzés másik ismert módja a középkori és kora újkori Európában — így Angliában, Aragóniában vagy éppen Franciaországban - a devalváció volt.109 A magyar uralkodók is űzték ezt a tevékenységet az Árpád-korban, a rendszeres devalvációval jelentős bevételekhez jutott már akkor is az udvar. Lényegében ez volt a kamara haszna adó {lucrum cameraé), amely a 14. századig a kincstárnak az éves pénzbeváltásból származó jövedelmét jelentette.110 Ez a jövedelem eredetileg a forgalomban lévő pénzek kötelező beváltásakor szedett illetékből adódott, azonban a beváltás során gyakorlattá vált, hogy a pénzverő kamarák a régi, jobb minőségű pénzért névlegesen azonos értékű, de rosszabb minőségű (kisebb nemesére tartalmú), azaz devalvált pénzt adtak. I. Károly (1308-1342) pénzügyi reformjai során megszüntette a kötelező beváltást, és azonos értékű pénzeket veretett, ugyanakkor a kincstár bevételkiesésének pótlására (a korábbi megnevezéssel) 1336-tól új állami egyenes adót vezetett be.111 Ez az adónem a korszakunkban is megmaradt, de az államháztartásra gyakorolt hatása egyre kisebb lett.112 A magyar uralkodók - ellentétben a francia, a kasztíliai vagy az angol királlyal - lemondtak a pénzrontásról, helyére egy új adót léptettek, amely viszont korszakunkra jelentéktelenné vált. Nem véletlen tehát, hogy előkerült a devalváció kérdése. Niederkorn: Die europäischen Mächte und der „Lange Türkenkrieg“ Kaiser Rudolfs II, 1593-1606. (Archiv für österreichische Geschichte, Bd. 135.) Wien 1993. 400-424., 436-448., 499. 109 Arthur J. Rolnick- Francois R. Velde- Warren E. Weber: The Debasement Puzzle: An Essay on Medieval Monetary History. The Journal of Economic History 56. (1996) 789-809. Újabban lásd még Kenyeres I.: A fiskális-katonai állam kezdetei i. m. 779-780. 110 Thallóczy Lajos: A kamara haszna (lucrum camerae) története kapcsolatban a magyar adó és pénzügy fejlődésével. Bp. 1879. 21-64. Vö. Engel Pál: Kamarahaszna-összeírások 1427-ből. (Új történelmi tár 2. / Fontes minores ad históriám Hungáriáé spectantes 2.) Bp. 1989. 3-16. 111 Az Anjouk gazdaságpolitikájára és pénzügyigazgatási reformjaira lásd Hóman Bálint: A magyar királyság pénzügyei és gazdaságpolitikája Károly Róbert korában. Bp. 1921. 112 Thallóczy L: A kamara haszna i. m. 107-143. 113 Hermann Zs.: Államháztartás i. m.; Gyöngyössy M.: II. Lajos i. m. 114 „Továbbá a királyi felség azokat a pénzeket, amelyeket legutóbb veretni kezdett, veresse tovább, amiből az ő királyi jövedelmeihez nagy pénzösszeget csatolhat hozzá.” 1522. évi dekrétumok. CJH 792-793. Angliában és Aragóniában is csak a rendek engedélyével lehetett devalvációt végrehajtani. James Mac donald: A Free Nation Deep in Debt. The Financial Roots of Democracy. New York 2003. 113-115. A nevezetes 1521. évi magyarországi pénzrontás története jól ismert, ezért nem térek ki rá részletesen, hanem itt annak csak néhány aspektusát vizsgálom.113 Az 1521 és 1526 között tartó devalvációs időszakban fele értékű ezüst dénárokat vertek, amelyeket országgyűlési határozat alapján névértéken kellett elfogadni. A szakirodalomban nem hangsúlyozzák, de lényegében — igaz, utólagos - országgyűlési hozzájárulással történt a devalváció, ugyanúgy, mint a 15. századi Franciaországban vagy az Ibériai-félsziget királyságaiban.114 A devalváció csak 270
