Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kenyeres István: A Magyar Királyság pénzügyei és katonai költségei Mohács előtt
KENYERES ISTVÁN erőfeszítése ellenére az udvar a korábbi adósságok és az egyre növekvő katonai terhek miatt mindig pénzszűkében volt. Kubinyi 50 ezer aranyra taksálta az éves hiány összegét,68 ami nagyságrendileg megfelel a Thurzó Elek költségvetése alapján számolt hiánynak (46 622 Ft), ezért a magyar királyi udvar - akárcsak más európai hatalmak — újabb hitelfelvételre és új pénzforrásokra szorult.69 Alternatívának a hitelek, a segélyek és a pénzrontás kínálkoztak. 68 Akiadási adatokra lásd Kubinyi A.: AJagelló-kori i. m. 298-299.; Uö: Magyarország hatalmasai i. m. 124-125. 69 Kubinyi is felhívta a figyelmet arra, hogy a hiány fedezésére nemcsak a magyar uralkodó élt hitelfelvétellel és pénzrontással, hanem ez európai gyakorlatnak tekinthető. Igaz, az ő olvasatában ez a „Jagelló-kori államvezetés hibája volt”. Uo. 125. Véleményem szerint azonban permanens fejlődésről volt szó, az államadósság ugyanis ekkortól a finanszírozás megszokott eszközévé vált. Újabban összefoglaló jelleggel lásd Kenyeres I: A fiskális-katonai állam kezdetei i. m. 769-779. 70 Vö. II. Ulászló felmentvénye Nagylucsei Orbán, ekkor egri püspök, Mátyás kincstartója (1478- 1490) részére. Buda, 1490. október 28. Ulászló ebben az oklevelében kifejti, hogy elődje, Mátyás folyamatosan viselt háborúi a török és a keresztény hatalmak ellen kimerítették a kincstárat, a kincstartót pedig hitelek felvételére kényszerítették („exhausto prius in re pecuniaria erario suo, et universis redditibus erogatis”), amely hitelekről a kincstartó adott elismervényt, ezek közül a jogosokat II. Ulászló a maga részéről átvállalja. MNL OL DL 19685. Kiadva: Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon. Oklevéltár. XII. Pest 1857. N. 86. 488-490. 71 Összefoglalóan és számos adattal lásd Lederer Emma: A középkori pénzügyietek története Magyarországon, 1000-1458. Bp. 1932. 179-200. Zsigmond például 1435-ben 57 911 Ft-ot vett fel hitelként birtokok és jövedelmek elzálogosításával. Uo. 187-188. Lederer listát is közöl a zálogosításokról. Más adatok szerint legalább 74 birtokot zálogosított el Zsigmond 514 836 Ft értékben. Deér József: Zsigmond király honvédelmi politikája. Hadtörténelmi közlemények 37. (1936) 193-198. Zsigmond jövedelmeit 1427 körül 314 ezer aranyra becsüli a kutatás. Engel Pál: A magyar királyság jövedelmei Zsigmond korában. In: A tudomány szolgálatában. Emlékkönyv Benda Kálmán 80. születésnapjára. Szerk. Glatz Ferenc. Bp. 1993. 27-31. Ezt követően jelentősen eshettek a magyar királyi bevételek, az 1450-es évekre például 241 ezer Ft-ra. Gyöngyössy Márton: Pénzverés és pénzügyigazgatás (1387— 1526.). In: Gazdaság és gazdálkodás a középkori Magyarországon. Gazdaságtörténet, anyagi kultúra, régészet. Szerk. Kubinyi András - Laszlovszky József - Szabó Péter. Bp. 2008. 191-192. Lásd még Incze János: Luxemburgi Zsigmond városzálogosításai. Segesd és Bártfa esete. In: Micae Mediaevales II. Fiatal történészek dolgozatai a középkori Magyarországról és Európáról. Szerk. Péterfi Bence et al. Bp. 2012. 109-120.; Uö: „Out Lord the King Looks for Money in Every Corner.” Sigismund of Luxembourg’s Pledging in Hungary. Doktori (PhD) értekezés. Közép-európai Egyetem. Bp. 2018. Az uralkodói hitelek A kutatás eddig nem nagyon foglalkozott azzal a ténnyel, hogy II. Ulászló üres kincstárat és jelentős adósságállományt vett át Mátyástól, amelynek kifizetésére kötelezettséget is vállalt.70 Mátyás király esetében tudható, hogy akárcsak 15. századi elődjei - különösen Zsigmond német-római császár, magyar király71 - rendszeresen vett fel kölcsönöket, főként báróktól, több esetben kifejezetten hadi költségekre. E hitelek biztosítéka legtöbbször egy-egy uradalom zálogba adása volt, de ismert olyan eset is, amikor uralkodói jövedelmet engedtek át. 261
