Századok – 2022
2022 / 1. szám - JÁRVÁNYOK TÖRTÉNETI PERSPEKTÍVÁBAN. PESTIS, HIMLŐ, KOLERA, SPANYOLNÁTHA MAGYARORSZÁGON - Vadas András: A Batthyány uradalomrendszer és a 17. század első felének pestisjárványai
Vadas András A BATTHYÁNY URADALOMRENDSZER ÉS A 17. SZÁZAD ELSŐ FELÉNEK PESTISJÁRVÁNYAI* Az utóbbi évtizedekben a járványok történeti kutatása komoly lendületet vett. Ennek oka csak kisebb részben kapcsolódik az életünket az utóbbi években meghatározó COVID-19 koronavírus-járványhoz, sokkal inkább a kutatási lehetőségek bővüléséhez köthető. A sok esetben évszázadok óta ismert, a középkori és kora újkori járványokra vonatkozó sokrétű írott forrásanyag mellé ugyanis egy új forráscsoport került, az archaeogenetika, amely egészen új távlatokat nyitott. A régészeti csontmaradványok archaeogenetikai vizsgálata révén a korábban csak nehezebben kutatható járványos betegségek is a kutatás homlokterébe kerültek. Ezek közé tartozik a pestis is, amely a betegség gyors lefolyása miatt kevés nyomot hagyott a csontozaton, így azt hagyományos régészeti antropológiai módszerek segítségével nem lehetett vizsgálni.1 A régészeti genetika azonban új távlatokat nyitott a pestis kutatásában, és az utóbbi években már nem az volt a fő kutatási kérdés, hogy a középkorban és a kora újkorban lejegyzett járványos megbetegedések egy jelentékeny hányada pestis — azaz a Yersinia pestis baktérium által okozott megbetegedés - volt-e, vagy sem, hanem inkább az, hogy milyen időjárási-környezeti háttérre vezethető vissza egy-egy nagyobb járvány kialakulása, és milyen terjedési mintázatokról beszélhetünk. Ezek mellett természetesen továbbra is az érdeklődés középpontjában állt annak vizsgálata, hogy milyen védekezési módokat alkalmaztak, és nem utolsósorban, hogy milyen gazdasági és demográfiai hatásai voltak a pestisjárványoknak. Ez utóbbi kérdések megválaszolására továbbra is inkább alkalmasak az írott források. Bár a nagy pestisjárványra vonatkozó kútfők túlnyomórészt már feltártak, a késő középkori és különösen a kora újkori pestisjárványok esetében ez távolról sem igaz. 1 A régészeti genetikai eredményekre lásd K I. Bős et al.: A Draft Genome of Yersinia Pestis from Victims of the Black Death. Nature 478. (2011) 506-510.; M. A. Spyrou et al.: Phylogeography of the Second Plague Pandemic Revealed Through Analysis of Historical Yersinia Pestis Genomes. Nature Communnications 10. (2019) 4470. sz. (https://doi.org/10.1038/s41467-019-12154-0 , letöltés 2021. aug. 30.). Történeti szemszögből a pestisre vonatkozó archaeogenetikai eredményekre lásd Bruce M. S. Campbell: The Great Transition. Climate, Disease and Society in the Late-Medieval World. Cambridge 2016., illetve ezzel számos ponton eltérő álláspontot képviselve: Monica H. Green: The Four Black Deaths. The American Historical Review 125. (2020) 1601-1631. A tanulmányban röviden felvázolom, hogy az utóbbi években milyen jelentékenyebb eredmények születtek a pestis kutatásában, amelyek segíthetnek a A kutatás az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-21-5 számú Új Nemzeti Kiválóság Programja, valamint a TKP2020-IKA-05 Felsőoktatási Tématerületi Kiválósági Program támogatásával valósult meg. 25 SZÁZADOK 156. (2022) I. SZÁM
