Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kenyeres István: A Magyar Királyság pénzügyei és katonai költségei Mohács előtt
KENYERES ISTVÁN költségei is megjelennek. A végvárakra a katonai kiadások felét (6862 Ft, 48,6%), a nádori és a temesi ispáni csapatokra 22%-át (3201 Ft), míg a török elleni védelmi hadjárat előkészítésére 16%-át (2246 Ft) költötték. Amennyiben a katonai kiadások típusait vizsgáljuk, nem meglepő, hogy azok háromnegyede zsoldként került kifizetésre (10 276 Ft, 72,8%), ugyanakkor a közelgő hadjárat okán megfigyelhető a hadfelszerelésekre (1426 Ft, 10,4%), a logisztikára és hadianyagszállításra stb. költött összegek (1280 Ft, 9,2%) arányának növekedése. A két kincstartói számadás 1525-ből és 1526-ból összesen 7,5 hónapot fed le, az 1526. augusztus 29-ei mohácsi katasztrófát megelőző 20 hónapnak több mint a harmadát. Ugyan bevételekről nem esik szó bennük, de a kiadások alapján feltételezhetjük ezek nagyságrendjét, hiszen pénztári naplóról lévén szó, ténylegesen kifizetett összegeket tüntetnek fel, azaz ezeket az összegeket valóban be kellett ahhoz szedni, hogy kifizethessék. Összességében megállapítható, hogy a királyi udvar a befolyt jövedelmeket nem elsősorban a saját szükségleteire, hanem legalább 60%-ban a török elleni küzdelemre, azaz a végvárakra, a délvidéken állomásozó csapatokra és a mohácsi hadjárat előkészítésére fordította. Ez az arány, mint később kifejtem, legalábbis 1525-ben magasabb is lehetett, mivel a hiteltörlesztésre kifizetett 14%-nyi kiadási tétel jelentős része feltehetőleg olyan udvari szállításokat takart, amelyek szintén katonai célokat szolgáltak, például a zsoldfizetésre készpénz helyett kiadott posztók szállítását. A katonai kiadások aránya így akár az összkiadások háromnegyedét is elérhette 1525-ben. Ezek alapján mindenképpen szakítani kell a török veszély árnyékában felelőtlen, felesleges luxusra költő, az ország védelmével nem törődő uralkodó sztereotípiájával.47 47 Csak a példa kedvéért néhány máig ható idézet: „Általánosan uralkodó az a fölfogás, hogy királyi növendékére [Brandenburgi] György őrgróf vészteljes hatást gyakorolt; a maga mintájára idomította; kifejlesztette benne az elvvágyat, pazarlást és könnyelműséget; elvonta a komoly foglalkozástól; közönyössé tette a veszélyek iránt, melyek koronája tekintélyét és országa fönnmaradását fenyegették.” Fraknói Vilmos: Brandenburgi György, II. Lajos nevelője. Budapesti Szemle 36. (1883) 84. sz. 344.; „Hogy a királyi udvar ily nyomasztó szegénységbe süllyedt, annak okául mást, mint a király határtalan pazarlását, nem jelölhetünk ki. Lajos király jellemének egyik legkövetkezményesebb gyengesége épp a pazarlás volt.” Ortvay Tivadar: Mária, II. Lajos magyar király neje 1505-1558. (Magyar Történeti Életrajzok) Bp. 1914. 130. Költségvetések és a Magyar Királyság összjövedelme Mohács előtt A kincstartói számadások ismertetését követően ki kell térnünk a szakirodalomban bőven ismertetett 1523. évi költségvetés-tervezetekre is. (5. táblázat) A két tervezet fél év eltéréssel keletkezett, az elsőt Thurzó Elek kincstartó készítette 1523 áprilisában a rákosi országgyűlésre, míg a másodikat ugyanazon év 253
