Századok – 2022

2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kenyeres István: A Magyar Királyság pénzügyei és katonai költségei Mohács előtt

KENYERES ISTVÁN

3. táblázat A 1525. évi januári-júliusi katonai kiadások megoszlása fontosabb végváranként

Várak

Ft

Jajca

27 425

Pétervárad

23 961

Temesvár

14 288

Karánsebes

6895

Zengg

3567

Kiissza

2063

Bárka

1434

Az adatok jól szemléltetik, mely végvárak voltak finanszírozási szempontból a legfontosabbak a királyi udvar szemszögéből. Jajca kapcsán meg kell jegyeznünk, hogy nem volt „hátországa” - talán Pozsega megye adóit leszámítva -, így közvetlen támogatásra szorult, kiemelt stratégiai szerepe mellett ez is indokolhatja a listán található első helyét. Éppen a számadás időszakára esik (június 9-12.) Frangepán Kristóf mintegy 6 ezer fővel végrehajtott — szinte hadjáratszámba menő - sikeres katonai akciója, amely Jajca élelmiszer-ellátását célozta meg, és amelyre vonatkozóan számos kiadási tételt találunk a forrásban.43

A végvárvonal középső, azaz al-dunai szakaszának legfontosabb erődítményévé pedig az 1521- ben elfoglalt Nándorfehérvár helyére lépő Pétervárad vált, amelynek a hátországa a török közelsége miatt szintén veszélyeztetett volt. A védelmi rendszer ettől keletre eső zónájának fontos központjaként Temesvár funkcionált, amelynek ispánja egyúttal az Alsó-részek főkapitánya is volt, így számíthatott a temesközi és a környező megyék állami jövedelmeire és az itt lévő harmincadok bevételeire is.44

Ez indokolhatta, hogy nem kellett annyit költeni Temesvárra, mint az előbbi két fővárra, de harmadik helye listánkon mégis azt jelzi: a helyi jövedelmek korántsem lehettek elegendőek, még Temesvár esetében sem.

43 Thallóczy Lajos: Jajcza (bánság és vár) története (1450-1527.) Az okleveleket szerk. Horváth Sándor. (Monumenta Hungáriáé Historica I.

Diplomataria XL.) Bp.

1915. CCXXXVIII-CCLIII.

44 Simon Zs.: A baricsi és kölpényi i. m. 868-869.

Az 1526. évi kincstartói számadás még töredékesebbnek tekinthető, hiszen alig több mint egy hónap kiadásait rögzíti. Érdekességét az adhatja, hogy közvetlenül a mohácsi csata (1526. augusztus 29.) előtti időszakról tudósít, és alapos betekintést enged az udvar mindennapjai mellett a közelgő háborúra való készülődésbe is. (4. táblázat) A számadás már a jó értékű „régi pénzben” rögzíti a kiadási tételeket, ám az is egyértelmű, hogy Budán ekkor még bőven forgalomban voltak a rézpénznek nevezett nova moneták, amelyeket a hivatalos kurzus alapján

251