Századok – 2022
2022 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Tóth Ágnes: Németek Magyarországon, 1950–1970 (Bednárik János)
TÖRTÉNETI IRODALOM Tóth Agnes NÉMETEK MAGYARORSZÁGON, 1950-1970 Társadalomtudományi Kutatóközpont - Argumentum, Bp. 2020. 580 oldal Tóth Ágnes a magyarországi kisebbségek - elsősorban a németség - 20. századi történetének ismert és elismert kutatója, több alapmű szerzője. Érdeklődésének fókusza az elmúlt évek során a második világháborút közvetlenül követő néhány évről fokozatosan az 1950-es évektől napjainkig terjedő kisebbségpolitika és -történet egyes problémái (demográfiai folyamatok, internálótáborok, nemzetiségi oktatás, nemzetiségi szövetségek stb.) felé fordult. A most ismertetett könyv - bár ez sajnos nem derül ki magából a kiadásból - a szerző 2018-ban megvédett MTA doktori disszertációja, amelyet két évvel később nagyobb változtatások nélkül adott közre. Emellett 2018-ban egy impozáns és módszertanilag is figyelemreméltó dokumentumgyűjteményt jelentetett meg a magyarországi németek történetével kapcsolatos forrásokból (Dokumentumok a magyarországi németek történetéhez, 1944-1953. Bp.). Bár az erre való hivatkozásokat a szerző már nem építette bele a jelen kötetbe, a két munka együtt jelent igazán fontos mérföldövet Tóth Ágnes immár több mint három évtizede folytatott kiváló kutatásaiban. Jómagam nem történészként, hanem a magyarországi németséggel is foglalkozó néprajzosként vállalkozom ennek a nagyszabású munkának az ismertetésére. A következőkben megpróbálom a köztem és a könyv között meglévő relatív szakmai távolságot arra felhasználni, hogy olyan aspektusokra hívjam fel a figyelmet, amelyek egy szűkebb szakmai körben talán nem vetődnek fel. Továbbá igyekszem felmutatni néhány lehetséges kapcsolódási pontot Tóth Ágnes munkája és a témát érintő néprajzi-antropológiai látásmódú kutatások között. A magyarországi németséggel foglalkozó szakirodalomban megfigyelhetők bizonyos sűrűsödési pontok: ilyen például a 18. századi „betelepítések kora” és problematikája, vagy még inkább a második világháború időszaka. Ezen korszakok és témák kiemelt kutatottságához (tagadhatatlan jelentőségük mellett) minden bizonnyal az is hozzájárult, hogy az említett folyamatok körüli korabeli és retrospektív diskurzusokban a németség egy (első közelítésben) jól megfogható és körülhatárolható csoportként konceptualizálódik (például a németek azok, akiket be- vagy kitelepítenek). Az 1950-1970-es évekkel kapcsolatban sokkal több meggondolást és indoklást igényel a németség mint csoport középpontba állítása. Ezzel a problémával Tóth Ágnes is szembesült, és munkája elején alaposan körüljárta a magyarországi németség csoportként való meghatározásának lehetőségeit. A nemzetiségi identitásról (konkrétan „az egyes személyek és egy csoport önazonosságáról”) találóan állapítja meg, hogy az szubjektív, szituatív és dinamikus természetű. (23.) Más kérdés, hogy a könyv ezeket a jellemzőket menynyire tudja következetesen megmutatni - érzésem szerint ez legfeljebb pontszerűen sikerült. Sokkal inkább a kötet túlnyomó részében érvényesülő politikatörténeti perspektíva az, amely - implicit módon - meghatározza, hogy kik tartoznak a magyarországi „németek” csoportjához: azok, akiket az adott törekvések, intézkedések és kényszerintézkedések érintenek. A kérdés megválaszol (hat) atlansága végig ott sejlik a könyv egyes témái mögött. Ezzel kapcsolatban csupán egy, talán a kötet alapvető célkitűzését is érintő kérdést fogalmaznék meg. Vajon a Tóth Ágnes által részletesen feltárt nemzetiségpolitikai elvek és célok, valamint a gyakorlat közötti inkongruencia megértéséhez nem vezet-e közelebb, ha annak mélyén is a nemzetiséghez való tartozásnak ezt a bizonytalanságát feltételezzük? A szerző tulajdonképpen maga is ezt állítja számos példájával, még ha nem is fogalmazza meg tanulságként. Például a nemzetiségi oktatás bevezetésének sikertelensége kapcsán sokat ír a szülők vonakodásáról, aminek egyik legfőbb oka - a félelem mellett - az lehetett, hogy valóban nem szerették volna, ha a gyermekük anyanyelvű iskolába jár. Vagyis ebben a szituációban nem artikulálódott a német önazonosságuk. 225 SZÁZADOK 1^6. (2022) I. SZÁM
