Századok – 2022
2022 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Kertész Balázs (közzéteszi): Székesfehérvár oklevelei és levelei 1249–1526. (Lakatos Bálint)
TÖRTÉNETI IRODALOM SZÉKESFEHÉRVÁR OKLEVELEI ÉS LEVELEI 1249-1526 Közzéteszi Kertész Balázs (Közlemények Székesfehérvár történetéből) Városi Levéltár és Kutatóintézet, Székesfehérvár 2019. 175 oldal Az 16. században oszmán uralom alá kerülő korábbi szabad királyi (tárnoki és személynöki) városok közül - Szegedet leszámítva - éppen Székesfehérvár középkori irathagyatéka a legsoványabb: kevesebb mint ötven, a település magisztrátusa által kibocsátott oklevél maradt korunkra. Mindez igen alacsony szám a város országos jelentőségéhez képest, amelyet Fehérvár Árpád-kori történetének 2016-ban kiadott többszerzős monográfiája, illetve a Zsoldos Attila- Neumann Tibor szerzőpáros 2010-ben megjelent, Fehérvár középkori kiváltságait rekonstruáló kötete egyaránt érzékeltet. Ezeknek a Városi Levéltár és Kutatóintézetben folyó tudományos kutatásoknak a fentieket méltó módon kiegészítő eredménye Kertész Balázs forrásközlése. A szerző jelenleg a munkát kiadó kutatóintézet tudományos munkatársa, ám korábbi munkahelyén, az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában (ahol fontos eredményeket ért el a kodikológia, a krónikairodalom és a törvénygyűjtemények, illetve a magyarországi obszerváns ferencesek kutatása terén) olyan forráskiadási tapasztalatokat szerezhetett, amelyek feljogosították a mégoly töredékes, de így is becses székesfehérvári okleveles korpusz közreadására. A sorozat többi darabjához hasonlóan jelen oklevéltár is igényes kiállítású, széles margóval és megfelelő térközökkel szedett kiadvány. (A könyvterv és a tördelés Takács Péter munkája.) Az olvasó számára csak a fejléc hiányozhat, amely megkönnyítené az oklevélszövegek közötti tájékozódást. A munka négy részből áll. Legelöl az előszóval egyesítve a városi oklevéladást áttekintő, illetve a forráskiadási elveket ismertető bevezető tanulmány áll, amelyet a forrásközlés és az ehhez kapcsolódó függelék követ; harmadikként a név-, tárgy- és jelzetmutatókat találjuk, mindezt pedig színes képmelléklet zárja. A forrásközlés latin nyelvi lektora Neumann Tibor volt, az egyetlen német nyelvű kiadvány átírását Skorka Renáta készítette. A borítón Székesfehérvár 1478. február 14-ei, latin nyelvű oklevelének az intitulációt tartalmazó részlete olvasható - az előoldalra éppen a „tizenkét esküdt polgár és konzul” formula esik. A borítófüleken a város nagy- és kispecsétjének fényképe látható. Bár a középkori oklevélszövegek borítóképként való felhasználása elcsépelt megoldásnak tűnhet, itt a küllem valóban illeszkedik a tartalomhoz. A címben feltüntetett záró dátum némileg megtévesztő, mert az oklevéltár a kezdetektől egészen 1543-ig, Fehérvár oszmán kézre kerüléséig tartalmaz dokumentumokat. Az 1527- 1543 közötti időszak három tétele külön függelékben kapott helyet, mivel erre az időkörre a gyűjtés nem volt, nem is lehetett teljes körű, ahogy erre maga Kertész az előszóban utal is. (7.) Bármilyen középkori magyar történelmet érintő forrásközlés esetén - ha a közreadott források fontossága nyilvánvaló, és az elvégzett munka minőségével nem akadnak problémák - a két legfontosabb kérdés, hogy a publikált anyag mekkora része kiadatlan, illetve mennyiben könnyíti meg a kiadás a közölt források tanulmányozását. Az 1249—1543 közötti ötvenhárom tétel aránytalanul oszlik meg az évszázadok között: az említéseket és tartalmi átírásokat mind külön tételnek véve a 13. századra három (1-3. sz.), a 14. századra tizenöt (4-18. sz.), míg a „súlyponti” 15. századra már harminc (19-48. sz.), a 16. századra pedig további öt (49-50., illetve I —III. sz.) darab jut. Az 1401 előtti, azaz 13—14. századi kiadványok elsöprő többsége ugyan tartalmi kivonatban, regesztában már közölt tételnek számít, de teljes szöveggel ezek közül is mindössze négy volt kiadva. A 15-16. századi harmincöt tétel esetében az arányok fordítottak, kilenc tételről közöltek eddig regesztát (Kertész a pozsonyi városi levéltári regesztagyűj remény, a Vladimír Horváth és munkatársai által összeállított szlovák Inventár első köteteinek regesztáit nem tüntette fel az apparátusban), míg az anyag majdnem fele, tizenöt tétel kiadott, ez a 15. század második feléből való 209 SZÁZADOK 156. (2022) I. SZÁM
