Századok – 2022
2022 / 1. szám - KÖZLEMÉNY - Törő László Dávid: Történészek népi múltkonstrukciói az 1945 előtti Burgenland-vitákban
TÖRŐ LÁSZLÓ DÁVID A Volksgeschichte történeti érveinek alapjait Otto Brunner 1932-ben megjelent Das Burgenland című írásával is illusztrálni lehet — itt már olyan kifejezés is megjelenik, mint a „néptalaj”, amellyel a korábban idézett írásokban még nem találkozhattunk.18 Brunner ebben a munkájában hangsúlyozta, hogy a térség nem a háború politikai következményeként vagy diplomáciai szerződéseknek köszönhetően került Ausztriához, hiszen Burgenland szerinte mindig is a német néptalaj integráns része volt; a magyar állami fennhatóság tehát csak egy múlandó epizód volt a német Volksboden életében. Igaz ugyan, hogy a helyi elit elmagyarosodott, a parasztság azonban mindvégig megmaradt németnek, azaz megőrizte nyelvét és kultúráját is.19 18 Otto Brunner: Das Burgenland. In: Bekenntnis zu Österreich. Ein Buch der Gemeinschaft. Hrsg. Friedrich Heiss - Hillen A. Ziegfeld. Berlin 1932. 40-46. 19 Az Otto Brunnerről szóló újabb szakirodalom szerint viszont az 1930-as évek elején a történészre inkább a „nagynémet” tartománytörténet művelése volt jellemző, s csak később mélyült el nála a szűkebb értelmű Volksgeschichte recepciója. ReinhardBlänkner: Otto Brunner (1898-1982). „Nicht der Staat, nicht die Kultur sind uns heute gegenstand der Geschichte sondern Volk und Reich.” In: Österreichische Historiker, Lebensläufe und Karrieren, 1900—1945. III. Hrsg. Karel Hruza. Wien 2019. 439-477. Brunner később is élénk érdeklődést tanúsított a magyar vonatkozású történeti, történetpolitikai kérdések iránt. Erről lásd Ujváry Gábor: „A külföld még mindég alig tud rólunk.” Magyarnémet tankönyvvita a második világháború idején. Századok 150. (2016) 109-110. 20 Otto-Albrecht Isbert: Der deutsch—magyarische Grenzraum. In: Die südostdeutsche Volksgrenze. Wien-Preßburg-Kadlersburg-Osttirol. Hrsg. Friedrich Seiß - Waldemar Wucher. Berlin 1934. 136— 168. Itt és Otto Brunner Das Burgerland című tanulmánya kapcsán is megjegyzendő, hogy az írásaikat megjelentető kiadó (Volk und Reich Verlag) berlini volta már jelzi a német hangsúlyok megjelenését és az osztrák-német történészi törekvések összefonódását. 21 A néptalaj olyan terület, ahol még él az adott néphez tartozó lakosság. A kultúr talajnál már nem szükséges a lakosság folytonos jelenléte, az ilyen terrénum elsősorban a kulturális emlékeknek és egyéb (általánosan felfogott) történelmi hatásoknak a következtében tartozik a nép érdekszférájába. Mint az látható, e fogalompár kellően rugalmas jelentéssel bír ahhoz, hogy egy ország területi hódításainak szellemi alátámasztásául szolgáljon. Brunnernél alaposabban tárgyalta a kérdést a stuttgarti Német Külföldkutató Intézetnek (Deutsches Ausland-Institut Stuttgart) dolgozó, majd Bécsben működő Otto-Albrecht Isbert 1934-ben, a magyar-német határvidék történetének szentelt elemző tanulmányában. A német történész szerint a nyugat-magyarországi német néptalaj esetében nemcsak egy két népet elkülönítő határvidékről, hanem olyan kapuról is van szó egyúttal, amely a német délkelet-irányú hatalmi törekvések hídfőjét jelenti.20 Érvelésének rugalmasságot kölcsönzött az, hogy Isbert felfogásá ban a német néptalaj ugyan zárt határokkal bíró egység, míg a német kultúrtalaj21 {Kulturboden) már nehezebben körvonalazható terület, így változó helyzetekben is könnyedén alkalmazni lehetett külpolitikai célok történeti megalapozása érdekében. Isbert szerint a német néptalajnak a középkortól kezdve végig sikerült megőriznie zártságát a vidéken a történelem változásai közepette is, mivel azt az újabb korokban sem pusztította olyan erősen a török hódítás, mint a magyar Alföldet. (Ezért itt a tanyásodás jelensége sem figyelhető meg.) Magyar falvakból statisztikailag 199
