Századok – 2022
2022 / 1. szám - KÖZLEMÉNY - Törő László Dávid: Történészek népi múltkonstrukciói az 1945 előtti Burgenland-vitákban
TÖRŐ LÁSZLÓ DÁVID Az osztrák és német völkisch érvelés főbb jellemzői Az osztrák történetírás Burgenland-értelmezéseiben kezdettől fogva meghatározó szerepet játszott a térség lakosságának (természetesen: németségének) etnikai, nyelvi alapú vizsgálata, a német történeti folytonosságot ugyanis könnyebben tudták így megalkotni, mint az állami keretekből kiinduló politika- vagy diplomáciatörténeti fejtegetésekkel. Az 1920-as évek első felében még rövidebb cikkek, pamfletek jelentek meg osztrák történetírók részéről a témában, az évtized második feléből azonban már találkozhatunk részletesebb elemzésekkel is. Ernst Klebel egy 1928- ban megjelent tanulmányában a Karoling Birodalom keleti határai kiterjedésének elemzése során egyházi birtokadományokat vizsgált és etimológiai következtetéseket vont le települések nevével kapcsolatban. A „Kőszeg” név eredetével kapcsolatban egy német-szláv-magyar nyelvátvételi sorrendet állított fel. Szerinte a 9. században Guntionis-nak nevezett hely először a német „Gunsa” alakban terjedt el, majd a szlávba „Gussig” néven került bele, a magyar változat (Kőszeg) pedig csak 1200 körül született meg. Eszerint az értelmezés szerint tehát a „német nyelvé az elsőbbség”.9 Az osztrák történész állította, hogy a Karoling Birodalom legfontosabb határszakasza a délkeleti volt, hiszen a mai magyarországi területek eseményeiről szól a legtöbb fennmaradt forrás. Ennek a mozgalmasságnak pedig szerinte két oka volt: itt a birodalomnak két nagyhatalommal (bizánciak, bolgárok) is szembe kellett néznie, továbbá az avar felsőrétegek kihalásával számos birtok szabaddá vált, ami jó lehetőséget biztosított a birtokadományozásokra.10 A birtokviszonyokkal magyarázta Klebel, hogy Alsó-Pannóniában miért nem maradt meg olyan tartósan a németség, mint a Bécsi Erdő és a Rába közötti területeken: az adományok útján gyarapodó egyházi birtokokat ugyanis (ezekből több volt Alsó-Pannóniában) a magyarok később könnyebben el tudták foglalni, mint a nemesi és paraszti kézben lévő földeket.11 9 Ernst Klebel: Die Ostgrenze des Karolingischen Reiches. Jahrbuch für Landeskunde von Niederösterreich 21. (1928) 351. 10 Uo. 364. 11 Uo. 378. 12 Veszelka László: Sopron régi németsége és a német nyelv feltűnése a városi kancelláriában. Sopron 1934. 8. A népesedési viszonyokról vagy a német lakosság kontinuitásáról azonban Klebelhez képest egészen más képet ad a könyv. Klebel tanulmánya fontos hivatkozási ponttá vált a térség kutatói körében, s volt olyan magyar szerző is, aki egyetértőén hivatkozta: a bécsi Collegium Hungaricum ösztöndíjasa, Veszelka László például részben ezen írás alapján rekonstruálta a Karoling Birodalom délkeleti közigazgatási egységeinek határvonalait.12 Az osztrák történész személyével és munkásságával viszont a magyar szellemtörténészek (Deér József középkorász és Bogyay Tamás művészettörténész) később határozottan szembe 197
