Századok – 2022
2022 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Bodovics Éva: Az 1878-as miskolci árvíz társadalom- és gazdaságtörténeti nézőpontból
KL 1878-AS MISKOLCI ÁRVÍZ TÁRSADALOM- ÉS GAZDASÁGTÖRTÉNETI NÉZŐPONTBÓL azonban már kevésbé bizonyult hatékonynak a hatósági szigor, hiszen a felelősségre vonást megnehezítette, hogy a legtöbb esetben ismeretlen volt az elkövető. Ráadásul a problémát tovább súlyosbította, hogy a közterületek tisztaságának felügyeletével megbízott rendőrök meglehetősen kevesen voltak a lakosság nagyságához képest, így munkájuk nem bizonyult túlságosan hatékonynak.36 36 A rendőrbiztos feladatai közé tartozott a meder tisztaságának felügyelete, a zúgok állapotának és annak ellenőrzése, hogy nagy esőzés esetén felhúzva legyenek, illetve, hogy hetente egyszer nyitva legyenek a meder átöblítése érdekében. MNL BAZML IV. 1905. b. 280/1882. A Borsod egyik, 1871. évi cikkében is a rendőrök csekély számával magyarázzák a rendeletek életbeléptetésének, betartatásának elmaradását. A helyzet sajnos később sem javult, számuk 1876-ban 20, 1882-ben pedig 24 fő volt a körülbelül 24 000 lakosú városban. Borsod, 1871. augusztus 31. 1. és 1876. március 9. 3.; MNL BAZML IV. 1902. c. 117/1882. 37 MNL BAZML IV. 1905. a. 1064/1878, 3/1879. 38 Borsod, 1878. november 7. 3. 39 Borsod, 1879. május 15. 3. Az árvíz után a malomszerkezetek átalakítása is szükségessé vált, hiszen a rögzített gátak, a lassan emelkedő zsilipek vagy éppen a felülcsapós malomkerekek mind-mind növelték az árvízveszélyt. Elrendelték tehát, hogy lebuktatható gátakat kell eztán építeni, a felülcsapós kerekeket alulcsapósra kell átalakítani, és a zsilipek csörlőit is kicserélték.37 Végezetül az árvízvédelem kapcsán említést kell tennünk arról, ahogyan a veszélyre figyelmeztettek, illetve ahogyan a vészhelyzetben cselekedtek. „Vészforgatókönyv” meglétéről az 1878-as augusztusi árvizet megelőzően kevés információnk van, miután korábban nem történt hasonló arányú pusztítás, s a források szerint nem is tudtak volna ilyet elképzelni. Annyi bizonyos, hogy a miskolciak minden évben számoltak az árvizek lehetőségével, sőt miképpen azt egy korábbi idézetben olvashattuk, nagyjából azzal is tisztában voltak, hogy mikor milyen méretű árvízre kell felkészülniük. Magas vízállás esetén a molnár feladata volt, hogy a malomzsilipet felhúzza, ezzel engedve szabad utat a hömpölygő víztömegnek. Hogy pusztán figyelmetlenségből és nemtörődömségből vagy önző gazdasági érdekből történt-e, nem tudjuk, de olykor-olykor előfordult, hogy a zsilip lent maradt.38 A nagy árvíz után azonban készen álltak az elképzelhetetlenre is. Az árvízkor tanúsított viselkedésről a későbbi árvizek kapcsán született feljegyzések tájékoztatnak, mint például 1879 tavaszán, amikor a patakok kiöntéssel fenyegettek. A következőt írta ekkor a Borsod című lap: „Az elővigyázatok azonban a hatóság részéről megtétettek, minden hídhoz csáklyás és lámpásos emberek lettek állítva, hogy a torlasz-anyagokat eltávolithassák s ezen kívül a lakosság is felhivatott az ablakok kivilágítására. - Polgármesterünk több ízben maga megszemlélte a vízállást, szóval a közbiztonság éber őrködésben nyert kifejezést.”39 Ugyancsak 150
