Századok – 2022
2022 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Bodovics Éva: Az 1878-as miskolci árvíz társadalom- és gazdaságtörténeti nézőpontból
BODOVICS ÉVA hömpölygő Sajó folyó. Ez utóbbi, mely ma a város egyik természetes határát képezi, korszakunkban még csekély jelentőséggel bírt, bár nagy reményeket fűztek hozzá.17 A Bükk hegységben eredő és a Sajóba torkolló Szinva viszont a miskolci gazdaság motorja volt. A vízfolyás a hegyi patakok sajátosságaival bír: nagy esésű,18 heves vízjárású,19 vízmélysége csekély (0,5 m),20 emellett a hegyekből durva hordalékot szállít. Mindezen tulajdonságok, valamint a nagy vízgyűjtőterület,21 illetve a térség csapadék- és geológiai viszonyai22 miatt egy-egy heves esőzés alkalmával a Szinva hirtelen megárad, a magasabb területekről rövid időn belül a városig szállítja a vízmennyiséget, ahol a Pece vizét is magába fogadva - részben az esés csökkenése, részben a lefolyást gátló akadályok miatt - kiönt. A három ágból álló Pece nem rendelkezik állandó forrással; feladata, hogy a várost északról szegélyező dombvidékről levezesse a csapadékot. Időszakos vízjárás tehát, melynek medre csak nagyobb esőzések alkalmával telik meg vízzel, többnyire azonban száraz. Viszont éppen e kiszámíthatatlansága miatt sokkal nagyobb veszélyforrást jelent, mint a Szinva. 17 Már ekkoriban felmerül a Sajó hajózhatóvá tételének gondolata, s ezáltal a bekapcsolódás a tiszai kereskedelmi útvonalba, amitől a város jelentőségének növekedését remélték. Az elképzeléshez fűzött várakozások oly nagyok voltak, hogy csak nehezen sikerült elengedni: egészen a 20. század közepéig újra és újra visszatér mint Miskolc jövőbeli fejlődésének legnagyobb esélye. 18 Esése Diósgyőr és a torkolat között 68 méter, ami átlagosan 6,41 méter esést jelent kilométerenként. Ringer Árpád: Miskolc történetének földrajzi háttere. In: Miskolc története 1526-ig. Szerk. Kubinyi András. Miskolc 1996. 17-32., itt: 24. 19 A Szinva legkisebb és legnagyobb vízmennyiségének arányszáma alapján (1:500), melyet aszályos időben és árvízkor mért vízmennyiség (m3/s) alapján számítanak ki, a heves vízjárású vízfolyások közé sorolható. Összehasonlításképpen ugyanezen arányszám a Duna esetében Budapestnél 1:17-hez. (TrummerÁrpád: Miskolc vízrajzi viszonyai. In: Miskolc és Borsod-Gömör-Kishont egyelőre egyesitett vármegyebeli községek. Szerk. Halmay Béla - Leszih Andor. Bp. 1929. 512-520., itt: 514-515.) A patak ezen ingadozó vízjárását valamennyire mérsékelte a 19. század elején megépült hámori víztározó, mely a nagyobb esőzések idején felfogta a hirtelen jött csapadéktöbbletet, valamint aszályos időben a felhalmozott vízkészletből biztosítani tudta a patak folyamatos vízellátottságát. Ugyan a kisebbeknek útját tudta állni, a nagyobb áradásokat a gát sem tudta kivédeni. 20 Ringer A.: Miskolc történetének i. m. 25. 21 A Szinva vízgyűjtő területére vonatkozóan eltérő adatokat közölnek az egyes források: nagyságát 159 és 192 km2 közé teszik. Vö. A Szinva patak állapota. Szerk. Dukay Igor. Miskolc 2005. 9.; Trum mer A.: Miskolc vízrajzi i. m. 515. 22 A mészkőből álló Bükk hegység a kőzet tulajdonsága miatt nem képes sokáig megtartani a nedvességet. A vízrajz nagyban befolyásolta Miskolc szerkezetét, az utcák, terek, házhelyek elrendezését. Mind a Szinva, mind pedig a Pece kisebb-nagyobb részekre szabdalta fel a várost, melyek között az összeköttetést a patakokat átszelő állandó és ideiglenes átkelőhelyek (hidak, pallók) biztosították. A Szinva ágai és a malomárkok több szigetet is közrefogtak, ahol elsősorban a vizet nagyobb intenzitással használók laktak. Jellegzetes, ahogyan a vízrajznak megfelelően a házhelyeket kiosztották: a telkek eleje az utca, végük pedig a patakok felé nézett. A lakóépület 145
