Századok – 2022
2022 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Frank Tibor: Szalonvilág. A polgári érintkezés modernizálódása a 19. században (Pók Attila)
TÖRTÉNETI IRODALOM dunk? Percek alatt tudunk szinte bárhol, bárkivel kapcsolatot teremteni, de vajon hasznunkra válik ez a lehetőség, vagy inkább elvon más, fontosabb teendőktől? Hogyan alakult ki ez az érintkezéskultúra, mennyire építi és/vagy rombolja személyiségünket? A problémakör időben és térben tág horizontú tárgyalásának leggyakrabban idézett kiinduló pontja Jürgen Habermas sokszor, több nyelven megjelenti társadalmi nyilvánosság szerkezetváltása című munkája. A szalonok keletkezését, funkcióit vizsgálva sem kerülhető meg ez a könyv, amire természetesen Frank Tibor is hivatkozik a nemzetközi szalonkultúrát bemutató új kötetében. Idézi korunk egyik legnagyobb tekintélyű gondolkodójának gyakran hivatkozott tételét, amely szerint a szalon nem ellenzéki tömörülés, hanem az udvari társadalom kiterjesztése. Haber mas szerint „Franciaországban a szalonok sajátos enklávét alkottak [...] itt a nemesség és a hozzá asszimilálódó nagypolgárság, amely a bankárok és főhivatalnokok közül került ki, úgyszólván mint egyenrangúakkal érintkezett az »értelmiségiekkel«.” (46.) Frank Tibor jelzi Habermas kritikusainak álláspontját is, amely szerint a szalonok függetlenek voltak a hagyományos társadalmi formációktól. Szerzőnk nem foglal állást ebben a kérdésben, azonban tág perspektívájú, nagy ívű áttekintésében csaknem száz szalon különböző mélységű bemutatásával tárja olvasói elé e világ sokszínűségét. Ez a kutatás a polgári, illetve polgárosodó 18-20. századi európai (kis mértékben újvilági) elitek változó gazdasági, politikai, társadalmi funkcióinak vizsgálatához kapcsolódik. A polgári (de korántsem csak polgárok által gyakorolt) érintkezési, társasági kultúra egyik meghatározó eleme volt a zenehallgatás, hiszen - ahogy a könyv bevezetője jelzi - a 20. század elejéig a zenehallgatás nagyobb részt nem koncerttermekben, hanem többnyire elit családok otthonaiban zajlott. A zongora körül ülő társaság sok mindenről cserélt eszmét. Lehetőség volt itt a társadalmi mobilitást elősegítő kapcsolatok építésére, és különösen sokat jelentettek ezek a társasági öszszejövetelek a felsőbb társadalmi rétegekhez tartozó nők számára. Miközben ugyanis nők csak a 19-20. század fordulóján kerülhettek - lassan és kevesen - felsőoktatási intézményekbe, addig intellektuálisan és szervezőként is egy-egy szalon központi személyiségei lehettek. Frank Tibor olyan történész, aki eddigi pályája során nem horgonyzott le egy regionálisan és kronológiailag szűkebb szakterület mellett, hanem művei a 19. század elejétől szinte napjainkig terjedő időszak számos magyar és egyetemes társadalom-, politika- és művelődéstörténeti témáját vizsgálják. Különösen sokat foglalkozott, foglalkozik kapcsolattörténeti kérdésekkel. így számos perspektívából elemzi a magyarság és a magyar állam európai és globális kötődéseinek meghatározó elemeit is. A szalonvilág európai összehasonlító szemléletű tanulmányozása e kutatói érdeklődés egyik szelete, ezért is nyit a könyv Az Osztrák—Magyar Monarchia és a modern európai kultúra című fejezettel. Alapproblémákat exponál itt a szerző röviden és rendkívül világosan, így a kelet- és középeurópai - s ezen belül a magyar - elmaradottság gyakran emlegetett toposzát is. Kosáry Domokost hívja segítségül a szokásosnál sokkal árnyaltabb képet nyújtó vázlathoz: „Magyarországot - és a kelet-középeurópai zónát általában - nem annyira valamiféle elmaradottság jellemezte, mint inkább a nagyobb távolság és feszültség egyrészt az itt felbukkanó korszerű [...] törekvések, másrészt a [...] hagyományos, visszahúzó erők között. A modern és régi, elavult jelenségeknek ez az egyidejű jelenléte, kontrasztja, küzdelme a saját társadalmon belül az, amely az ilyen országok fejlődésének bizonyos archaikus jelleget adott.” (12.) Szűcs Jenőre és Benyhe Istvánra is hivatkozva következtet arra, hogy Mohács után Magyarország nem tudta visszanyerni addig megszerzett európai helyét, politikai befolyását. A kulturális kapcsolatok azonban tovább éltek, leginkább a német nyelv, a német civilizáció kapcsolta be a magyar társadalmat az európai és globális világba. E kapcsolatrendszer egyik ága a zene, s a budapesti Zeneakadémián a német a magyarral egyenrangú oktatási nyelv volt. Ugyanakkor a Magyarországon a 19. század végén kibontakozó magyarosítás negatívan hatott a Monarchia keleti feléről alkotott külföldi képre. E képet formálta a növekvő kivándorlás is, s ezt az összefüggést - Puskás Júlia eredményeire támaszkodva - Frank Tibor különösen fontosnak tartja, kiemelve, hogy legtöbben az etnikailag vegyes 1265
