Századok – 2022
2022 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Nagy János: A magyar rendek és a kormányzat kereskedelemügyi elképzelései az 1764-1765. évi országgyűlésen
A MAGYAR RENDEK ÉS A KORMÁNYZAT KERESKEDELEMÜGYI ELKÉPZELÉSEI Degelmann július 8-ai tervezete a tanácsosok által felsorolt és az uralkodó által elfogadott intézkedéseket foglalta rendszerbe és részletezte tovább.57 A tervezet részletes ismertetésétől eltekintek, csak néhány, a rendek megnyerését szolgáló és az országgyűlés illetékességét is érintő elemet említek meg. Az ország gazdasági teherbíró képességének növelésére három fő eszközt nevezett meg: a népességszám emelését, a kivitel növelését, továbbá az ipar támogatását. Az első esetben a betelepítéseket a mezőgazdaság termelékenységének javítása kísérje, erre a vármegyék adjanak ki külön szabályzatot,58 továbbá készüljön a diétán erdőrendtartás az erdők racionális haszonosítására és az erdőirtások korlátozására.59 Az ország benépesítésére az országgyűlés külön rendszabályt {systema) dolgozzon ki, a külföldi telepesek számára betelepítési pénztárat hozzanak létre. Előterjesztése szerint az országgyűlésen megszavazott hadiadó {contributio) egytized része,60 illetve az uradalmak és a klérus önkéntes adományai {donum gratuitum) y továbbá a vármegyék házipénztárának feleslegei folynának be erre a célra. Ugyanígy a létrehozandó vármegyei árva- és dologházakat is ebből a kasszából adminisztrálnák. A második eszközt, a kivitel növelését (leginkább a marháét és a gabonáét) az osztrák tartományok felé irányuló export vámjainak csökkentésével lehet elérni, de az 1754-es vámtarifához ragaszkodva. A kincstárnak biztosítania kellene a magyar rendeket, hogy az osztrák örökös tartományokon át külföldre szállított magyar áruk után nem szednek nagyobb vámot, mint más, külföldre szánt árucikkek után. A Belső-Ausztrián át a tengermellék felé irányuló — 1762-ben öt évre elrendelt - magyar agrárkivitel vámmentességének meghosszabbítását és az ország számára káros kereskedelmet (például török alattvalók visszaéléseinek megszűnését) is meg kellene ígérni a rendeknek az adóemelés fejében — javasolta 57 Beer, A.: Die österreichische Industriepolitik i. m. 22-23.; Eckhart E: A bécsi udvar i. m. 259-260. 58 Az egyes vármegyékben sorra alakultak 1766 után az újításokat terjesztő mezőgazdasági társaságok, amelyek szabályzatának elkészítésére Mária Terézia 1765-ben adott utasítást a Kereskedelmi Tanácsnak. Lásd Wellmann Imre: A magyar mezőgazdaság a XVIII. században. Bp. 1979. 179.; Barta J: A felvilágosult abszolutizmus i. m. 192-193., 212.; Uö: Arisztokraták Mária Terézia mezőgazdasági társaságaiban. In: Műveltség és társadalmi szerepek Magyarországon és Európában. Szerk. Bárány Attila - Orosz István - Winkler Bálint. Debrecen 2014. 431-450., különösen: 434. 59 Ez Mygind előterjesztésében jelent meg eredetileg. Az első országos erdő rendtartás végül nem az országgyűlés közreműködésével, hanem rendeleti úton született meg 1769-ben. Erre lásd Wellmann L: A magyar mezőgazdasági. m. 172-173.; Magyar Eszter: Erdőgazdálkodás Mária Terézia korában. In: Táj és történelem. Tanulmányok a történeti ökológia világából. Szerk. R. Várkonyi Ágnes. Bp. 2000. 49-70., különösen: 60-61. 60 A contributiót egyenes állami adóként 1335-től (I. Károly király korától) a kamara hasznával együtt szedték. A szakirodalom szerint a subsidium kifejezéssel felváltva használták a hadiadóra a kora újkorban: jelentéstartalmukban nem különülnek el egészen a 18. század közepéig-végéig. A 18. század elejétől a konkurzusokon és a diétákon osztották fel a megszavazott adómennyiséget az egyes megyék, városok és szabad kerületek között. Először eseti jelleggel, majd 1722-1723-tól a következő diétáig terjedő érvényességgel, immár nem portióban, hanem pénzben kifejezve vetették ki. Lásd Nagy J.: Rendi ellenzék i. m. 4L; Szíjártó I: A diéta i. m. 210-211., 233. 1210
