Századok – 2022
2022 / 1. szám - TANULMÁNYOK - B. Szabó János – Sudár Balázs: Hol lehetett a rejtélyes „vlndr-i” csata?
HOL LEHETETT A REJTÉLYES „VLNDR-I” CSATA? ellenére I. Romanosz császár már 925-ben felszólította az iszlám végvidék városait, hogy fizessenek neki adót, vagy megtámadja őket. Mivel pedig azok visszautasították a császár követelését, 926 tavaszától meg is indultak a hadműveletek. A 927-ben a bolgárokkal megkötött béke pedig jóval aktívabb fellépést tett lehetővé Ázsiában, amihez a kalifátus rohamos gyengülése kifejezetten kedvező helyzetet teremtett. Tősér Márton szerint a bizánci vezérek ekkor még egyáltalán „nem törekedtek a minden áron való hódításra”, hanem „inkább azt akarták elérni, hogy az Anatólia ellen indított támadások bázisát jelentő városokat egyezményekre szorítsák és »biztonsági zónává« alakítsák. A fegyveres hódítás csak ezen alternatíva kiesése után, egyéb lehetőségek híján került előtérbe. A hódoltatott és adófizető városok szavatolták volna a birodalom biztonságát, ami a saját katonai erőforrásokat is kímélte volna; lényegében az iszlám végvidék »átfordítását« próbálták elérni.”21 21 Tősér Márton: Bizánci terjeszkedés a X. században - ostromtechnikák elméletben és gyakorlatban. Századok 119. (2006) 461-467. A bizánci akciók kezdetben a kisázsiai határvidék középső és északi részére koncentrálódtak, ahol kifejezetten olyan, az örmény és grúz területek közé ékelt arab enklávék voltak a célpontok, mint Theodosiopolis és Melitené. A grúzok (ibérek) lakta területen a 700/701-ben meghódított Theodosiopolis (ma Erzerum) régi arab támaszpont volt, és komoly stratégiai fontossággal bírt, mivel onnan, a birodalom határvidékéről számos fontos út indult az örmény területekre, ugyanakkor az arab razziák is könnyen elérhették a Fekete-tenger bizánci partvidékét. 930-ra a sorozatos bizánci támadások elszigetelték és megegyezésre szorították Theodosiopolist, ami azonban végül csak az arab—bizánci harcok újabb szakaszában, 949-ben került ténylegesen bizánci fennhatóság alá. A következő célpont, a határvidék középső részén fekvő Melitené (Maiatya) városa is régóta súlyos gondokat okozott a bizánciaknak. A jeles örmény—bizánci hadvezér, loannes Kurkuas 934 tavaszán vette ostrom alá a várost, melynek védői kiéheztetve 934. május 19-én kapituláltak. Nagyobb hadműveletekre ezután nem került sor egészen 938-ig, amikor Ali ibn Abdallah ibn Hamdan (ismertebb nevén Szajf ad-Daula), Dijarbakir kormányzója ismét megpróbálta felszámolni a bizánci befolyást az Örmény-felföldön. Csakhogy a váltakozó eredményű portyák után loannes Kurkuas 942 őszétől kezdve ellentámadásba lendült, s 943 tavaszán már a jóval keletebbre fekvő Edessa (ma §anhurfa) városát sarcolta meg. A 930-as évektől tehát komoly bizánci offenzíva bontakozott ki, amely többek között az északkeleti határvidéken is nagy sikereket hozott. (A korszak bizánci—arab harcait lásd az 1. térképen.) 122
