Századok – 2022
2022 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Nagy János: A magyar rendek és a kormányzat kereskedelemügyi elképzelései az 1764-1765. évi országgyűlésen
NAGY JÁNOS Míg az I. Lipót korában fellépő (Johann Joachim Becher, Phillipp Wilhelm Hörnigk, Wilhelm Schröder), majd Mária Terézia korában a kormányzati politikára hatást gyakorló osztrák kameralisták (Gottlob von Justi, Joseph Sonnenfels) is a Habsburg Monarchiát gazdasági egységként próbálták kezelni, benne a Magyar Királysággal, addig a magyar rendek továbbra is Magyarország gazdasági és pénzügyi önállósága mellett törtek lándzsát.20 A Habsburg Monarchia vezető gazdasági szakértői úgy vélték, hogy míg a magyar mezőgazdasági termékek és bányakincsek kivitelét az örökös tartományokba az uralkodónak támogatnia és alacsony vámtételekkel könnyítenie kell, addig a birodalmon kívülre nagy vámtételekkel el kell vágnia ezen áruk külkereskedelmét. A külkereskedelem a luxuscikkek vásárlása révén növeli a pénzkiáramlást a birodalomból és a gazdasági függőséget a külföldtől.21 Eközben a magyarországi rovására a Lajtán túli ipart fejleszteni kell, és előbbit a nyugati birodalomfél gazdaságának felvevőpiacává kell tenni - gondolták.22 Az egységes irányítást a vizsgált korszakban az 1762-ben Bécsben létrehozott Kereskedelmi Tanács (Kommerzienrat) képviselte, amely az egész Monarchiára kiterjedő illetékességű, elsősorban tanácsokat, tervezeteket megfogalmazó kormányhatóságként működött, valamint az ipar, a bel- és külkereskedelem, a közlekedés fejlesztésének feladataival és ezek tartományok közti összehangolásával foglalkozott.23 17. und 18. Jahrhunderts. In: Krieg, Militär und Migration in der Frühen Neuzeit. Hrsg. Matthias Asche - Michael Hermann - Ulrich Ludwig. Berlin 2008. 265-279. 20 A kameralizmus hosszú távú hatására a 18. századi bécsi kormányzati körökben: Gustav Otruba: Die Wirtschaftspolitik Maria Theresias. Wien 1963. 29. és Grete Klingenstein: Between Mercantilism and Phisiocracy. Stages, Modes and Functions of Economic Theory in the Habsburg Monarchy, 1748-1763. In: State and Society in Early Modern Austria. Ed. Charles W. Ingrao. Oxford 1994. 181-214. 21 Roman Sandgruber: Ökonomie und Politik. Österreichische Wirtschaftsgeschichte vom Mittelalter bis zur Gegenwart. Wien 2005. 140. 22 Ember Győző: Külkereskedelem. In: Magyarország története 1686-1790. I. Főszerk. Ember Győző - Heckenast Gusztáv. Bp. 1989. 648-669., különösen: 664-665.; Kosáry D.: Újjáépítés i. m. 75-77. 23 A Kereskedelmi Tanács az 1746-ban életre hívott, majd 1753-ben a Directorium in publicis et cameralibusba beolvasztott Kereskedelmi Igazgatóság feladatkörét örökölte meg. Önálló kormányhatóságként rövid ideig működhetett, 1765-ben beolvasztották a Cseh-Osztrák Udvari Kancelláriába. Több átszervezéssel lényegében 1776-ig működött. Erre \ás& Ember Győző: A Habsburg Birodalom központi kormányszervei 1711—1765. Az uralkodói központi kormányzat szervezete. Történelmi Szemle 18. (1975) 445-488., különösen: 481-482.; Peter G. M. Dickson: Finance and Government under Maria Theresia 1740-1780. I-II. Oxford 1987., különösen: I. 229-230., 251.; Grete Klingenstein: Die Wiener Kommerzienhofkommission 1719—1776. Einige Überlegungen zu Wirtschaftsverflechtung und staatlicher Durchdringung in einem „zusammengesetzte” Staatswesen. In: Brennpunkt Mitteleuropa. Festschrift für Helmut Rumpler zum 65. Geburtstag. Hrsg. Ulfried Burz - Werner Drobesch. Klagenfurt 2000. 195-206., különösen: 202-204. Az udvarral szemben az ország gazdasági önrendelkezésének gondolatát képviselték a magyar rendek, amelyre legjobb példát a diétán megfogalmazott törvénycikkek nyújtanak. Több országgyűlés végzései között is olvashatunk olyan törvényszövegeket, amelyek utalnak az ilyen vagy hasonló témájú korábbi 1203
