Századok – 2022
2022 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Nagy János: A magyar rendek és a kormányzat kereskedelemügyi elképzelései az 1764-1765. évi országgyűlésen
A MAGYAR RENDEK ÉS A KORMÁNYZAT KERESKEDELEMÜGYI ELKÉPZELÉSEI magyarellenesnek nevezett gazdaságpolitika eredetének egyik forrás vidéke,5 az 1764—1765. évi országgyűlés mikropolitikai kontextusa is feltárható és felvázolható: miként vezetett a reformokat elutasító politikai elittel szemben az uralkodói büntetőpolitika az ország számára kedvezőtlen gazdaságpolitikai döntésekhez.6 vámmentességének biztosítására irányult. Erre lásd Grünwald Béla: A régi Magyarország 1711-1825. Szerk., jegyz. Poór János. Bp. 2001. 225.; Ember Győző: A kormányzat szervei. In: Magyarország története 1686-1790. I-II. Szerk. Ember Győző - Heckenast Gusztáv. Bp. 1989. I. 449.; Szekfií Gyula: A magyar bortermelő lelki alkata. In: Nép, nemzet, állam. Válogatott tanulmányok. Vak, szerk., utószó Erős Vilmos. Bp. 2002. 231-292., különösen: 253. 5 Magyarország helyét a Habsburg Monarchián belül gyarmati függésként értelmező történeti művek historiográfiai értelmezésére újabban: György Kövér: From Semi-Colony to Sub-Empire: The Changeable Status of the Hungarian Kingdom in the Austro-Hungarian Monarchy. Historical Studies on Central Europe. 1. (2021) 2. sz. 230-259. 6 A magyar gazdaság fejlesztésének számos kérdése felmerült az 1760-as évek elejének államtanácsi vitáin. Ezeket Ember Győző dolgozta fel részletesen: Ember Győző: Az egységes monarchia gondolata Mária Terézia korában. Századok 70. (1936) 241-281. 7 Nagy János: Rendi ellenzék és a kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen. Bp. 2020. 183., 407. 8 A magyar kormányszervek (Magyar Udvari Kamara, Magyar Udvari Kancellária) Kereskedelemügyi Igazgatósággal az 1751. évi diétával majdnem párhuzamosan folytatott tárgyalásairól: Eckhart E: A bécsi udvari, m. 45.; Komoróczy György: A magyar kereskedelem története. Bp. 1942. 51-52.; Kosáry Domokos: Újjáépítés és polgárosodás 1711-1867. Bp. 1990. 78. 9 Az 1754-1755. évi vámrendeletek értékelése: Horváth Mihály: Az ipar és kereskedés története Magyarországban. A három utolsó század alatt. Buda 1841. 161-167.; Eckhart E: A bécsi udvar i. m. 48-55.; Kosáry Domokos: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon. Bp. 1980. 31-33. 10 Eckhart E: A bécsi udvar i. m. 257.; Szekju Gy: Magyar történet i. m. 313.; Stefancsik Benedek Konrád: Nz VNAKéEM pozsonyi országgyűlés. Kassa. E. n. 41.; SzíjártóM. István: A diéta. A magyar rendek A 18. században először az 1751. évi diétán kerültek a rendek és az uralkodó közötti konfliktus középpontjába az elvi-alkotmányos jelentőségűnek tekinthető financiális ügyek, főként az adóösszeg körüli viták és a kereskedelemügyi sérelmek tárgyalása révén. Ezen sérelmek orvoslása ürügyén a rendek kísérletet tettek arra, hogy egyfelől beleszólást kapjanak a hazai kereskedelemügy (főként vámrendszer) szabályozásába, amivel egy uralkodói felségjogot követeltek maguknak, másfelől a király által kért adóemelés ellentételezéseként a kereskedelemügyi sérelmeiket kívánták orvosolni.7 A magyar rendek ugyanekkor elérték agrártermékeik kedvezőbb vámtételekkel történő kivitelét, és biztosították saját vámmentességüket:8 mindezen eredmények részben beépültek az 1754—1755. évi vámrendeletekbe.9 Az 1764—1765. évi országgyűlés legfontosabb vitái továbbra is az adóemelés, a nemesi felkelés reformja, illetve az urbárium bevezetése körül zajlottak, az uralkodónő mégis taktikai okokból a rendekkel való alkudozás során kiemelt témaként igyekezett kezelni a kereskedelmi viszonyok javításának kérdését. Mint a korábbi szakirodalomból is tudjuk, Mária Terézia hajlandó lett volna az örökös tartományok manufaktúráira nem káros iparágakat fejleszteni és a kereskedelmi, illetve közlekedési viszonyokon javítani, amennyiben a diéta hozzájárul a nemesi felkelés reformjához, vagy legalábbis elfogadja a királynő által kért hadiadóemelést.10 1200