Századok – 2022
2022 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: Névhasználat és ragadványnevek a középkor végi királyi udvarban
NÉVHASZNÁLAT ÉS RAGADVÁNYNEVEK A KÖZÉPKOR VÉGI KIRÁLYI UDVARBAN egyiket „jung Strako ”-nak, a másikat „állt Strako”-nak nevezték.137 Természetesen e jelzőpárok — mai használatukhoz hasonlóan — megjelenhettek apa-fiú relációban is. A Mátyás udvarában egyszerűen Kropácsnak szólított Mikulás Kropác z Nevedomí udvari lovag, palotáskapitány az 1480-as évek végétől már „idős(ebb)” jelzővel szerepel a pozsonyi számadáskönyvekben {der állt Cropatscd)^ aminek aligha lehet más magyarázata, mint hogy egyik fia időközben a királyi udvarba, vagy legalábbis a polgárok látókörébe került.139 Hasonlóképpen lovászmester apjához viszonyítva mondhatták ifjabbnak Dombai Pált is 1486-ban a királyi pár által Estei Hippolit részére összeállított listában {Dombay minor) - természetesen nem kizárt, hogy ez a *Kisdombai latin fordítása volt.140 Az azonos nevű személyek megkülönböztetésére nemcsak eltérő életkoruk biztosított lehetőséget: a Mátyás királyt szolgáló Haugwitzok például a ’fekete’ és a ’fehér’ jelzőket kapták környezetüktől.141 137 AMB MMB K 46. p. 354. 138 AMB MMB K 47. p. 58. (1487), K 49. p. 77. (1490). 139 Vö. 1486: KuffartH. -Neumann T: Érseki udvartartás i. m. 352. 198. jegyzet, 375. 140 Uo. 349. 176., 179. jegyzet, 374. 141 Például 1482: „der Schwartz Haugwitsch hawbtman zw Gmundt ”, Jakob Unrest: Österreichische Chronik. (Monumenta Germaniae Historica, Scriptores rerum Germanicarum, Nova Series 11.) Wimariae 1957. 138. (Péterfi Bence gyűjtése), 1490: „dem Weissn Haubitz”, AMB MMB K49. p. 55. Vö. Tóth Zoltan: Mátyás király idegen zsoldosserege (a fekete sereg). Bp. 1925. 260. 142 Lásd az előző fejezet végén hozott adatokat. Életrajza: Neumann T: Kispolyák i. m. Vö. a Zsigmond-kori báró, Lévai „Cseh” Péter esetével: Sörös Pongrácz: Lévai Cseh Péter. Századok 37. (1903) 824-825. Egyéb névadási jelenségek: egy követség margójára Az előző fejezetekben bemutatott jelenségek természetesen csak annyiban tekinthetők „udvari névadásnak”, amennyiben ténylegesen a királyi udvar volt a nevet adó és az azt fenntartó közeg, de a névadás logikája illeszkedik a korszak általános névadási gyakorlatához. Ez még inkább elmondható az udvari ragadványnevek leggyakoribb típusáról, a népnevekről (az igen gyakori Horvát, illetve a ritkábban feltűnő Oláh, Rác, Cseh stb.), amelyekkel ezúttal csak egy rövid megjegyzés erejéig foglalkozom: ha egy udvari személy nem a nevében szereplő etnikumhoz tartozott, ragadványnevét bizonyára más szempont indokolta. Ilyen például a már említett Brogyáni János esete, aki első udvari feltűnésétől, 1481-től kezdve rendszerint Pólyák vagy Kispolyák néven szerepel. A Bars megyei nemes természetesen nem volt lengyel, családfája régi időkig visszavezethető.142 Nem tudok szabadulni ezért a gondolattól, hogy egy lengyelországi követség, de még inkább az 1471-1474 között zajló, lengyelek elleni harcok során véghezvitt, az udvar által emlékezetre méltónak ítélt hőstett állhatott a névadás hátterében. Ezt ugyanakkor forrásokkal nem lehet 1192
