Századok – 2022
2022 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: Névhasználat és ragadványnevek a középkor végi királyi udvarban
NÉVHASZNÁLAT ÉS RAGADVÁNYNEVEK A KÖZÉPKOR VÉGI KIRÁLYI UDVARBAN számadáskönyvek németül készültek, miként lejegyzőik is német anyanyelvűek voltak. Ebből adódhatnak ugyan kisebb nehézségek (elsősorban a fonetikusan átírt nevek kiolvasásában és értelmezésében), de feltétlenül előnyt jelent, hogy - más német nyelvű adminisztrációval rendelkező városokhoz hasonlóan - többnyire Pozsonyban sem fordították németre a magyar személyek nevét,12 hanem megőrizték annak eredeti, magyar alakját, illetve a család- vagy ragadványnév és a kereszt- vagy becenév sorrendjét, igen gyakran e névelemeket egybe is írva (lásd a tanulmány végén lévő függeléket). Mint a bevezetőben említett Bikli Jankó példájából is látszik, a jegyzők nem változtattak azon a névalakon, amelyet az udvarban vagy a király környezetében megismertek, nem állt szándékukban a hozzájuk látogatók — oklevelekből megismerhető — „hivatalos” önmegnevezését lejegyezni. (Az udvari névhasználat felderítésének - e tanulmány által csak igen korlátozottan kiaknázott — legjobb forrásbázisát éppen e szempont miatt a német és olasz nyelvű, elsősorban diplomáciai források adják.) zu Ofen ” (Szatmári Ferenc), no. K. 49. p. 321. Ha csak a keresztnévre nem emlékeztek, azt az „N.” rövidítéssel pótolták: 1482: „N. Weyspracher ” (Andreas Weispriacher), „N. Torniko haubtman” (Jan Trnka), uo. K43. p. 87.; 1482: „N. Pokh k. m. haubtman” (Poki Antal vagy Péter), uo. K44. p. 57. 12 Igen ritkán fordul elő az, hogy a pozsonyiak magyar személyek nevét német névalakkal adták volna vissza. Erre elsősorban a velük szorosabb, akár üzleti kapcsolatban álló személyek esetében találunk példákat, mint amilyen a városnak hitelező Lábatlani Gergely (számos névalakkal, például „Gregori von Labathlan”, illetve „Gregori oder Labat Jergl ”, AMB MMB K40. p. 132., K41. p. 216.), vagyTejedi Imre szombathelyi várnagy (például „Emrich von Theyd haubtman zu Staineinangerf!] ”, AMB MMB K 40. p. 139.). Ugyancsak kivétel a korszak elejéről a pozsonyiakkal szomszédos nagybirtokos megnevezése: 1459: „Sebestian von Rosgan” (Rozgonyi Sebestyén): AMB MMB K 28. p. 239. 13 Czupher weida, 1471: AMB MMB K34. p. 84., vö. 1469: dominus Schupper weyda, DF 244946., 1470: herr Czuppr wayda, Politische Correspondenz Breslaus im Zeitalter des Königs Matthias Ha a Függelékben közölt adatsorokra pillantunk, jól látható, hogy a pozsonyiak a magyar világi személyek azonosítására a leggyakrabban kéttagú, általában származási vagy családnévből, illetve keresztnévből álló névalakokat használtak (az oklevelekben olykor harmadik tagként előforduló „nemesi előnév” egyszer sem szerepel). Feltűnő, hogy a legtöbbször még azt sem tartották feljegyzésre méltónak, ha az adott illető komoly tisztségeket viselt: a nemzetközi hírű katona, Bátori István erdélyi vajda és országbíró is volt, ennek ellenére éppúgy csak Watorystfanként szerepel a számadásokban, miként korábban Pálóci László országbíró is Polluczelasla névalakkal. Bizonyára ez volt a megszokott, az udvarban és országszerte használt megnevezésük, amelynek kizárólagos használata a lejegyzők részéről persze nem jelenti azt, hogy ne tudták volna, milyen tisztségeket viseltek a velük kapcsolatba kerülő személyek. Ha a névben tisztség is szerepelt, az az egyik névtagot kiszorította: monoszlói Csupor Miklós erdélyi vajdaként tett szert országos ismertségre, más forrásból is ismert a pozsonyiak által közölt „Csupor vajda” (Czupher weida) névalakja.13 Szapolyai István későbbi nádor ak1170
