Századok – 2022
2022 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Somogyi Szilvia: IV. László úgynevezett második kun törvényének korai másolatai
SOMOGYI SZILVIA 18. században, így nyilván tartalmazhat olyan szövegelemeket, amelyek középkori forrásokkal igazolhatók — e téren is cáfolni lehessen. 83 83 Berend N: A kereszténység kapujában i. m. 100. 84 Kun László emlékezete i. m. 132. (Szilágyi Loránd fordítása). 85 Szentpétery I.: Kritikai jegyzék i. m. 2997-2999. számú oklevelek. Lásd DL 40199.: „[...] tamen postmodum habita congregacione nostra generali, quam anno Domini millesimo ducentesimo septuagesimo nono, vicesimo secundo die Sancti Iohannis Baptiste cum Hungaris et Cumanis habuimus, pleno gubernaculo regni adepto nobis in etate legitima contituto quamplurimas donaciones nostras censuimus retractanda [...]”. DL 40149: „[...] quod cum anno Domini millesimo ducentesimo septuagesimo nono, nobis in etate legitima constitutis circa festum Sancti Jacobi apostoli cum universis prelatis ecclesiarum, baronibus, nobilibus regni nostri et Cumanis omnibus congregacionem generalem fecissemus celebrari, et omnia privilegia seu instrumenta super possessionibus quibuscumque per nos in etate tenera constitutis nobis iussissemus exhiberi [...]”. Az oklevél formája kapcsán némely körülményt valóban magam is zavarba ej tőnek látok. Azonban nem azt, hogy a királyi oklevelet nem sub bulid dur ed bocsátották ki, ahogy az eredeti királyi ígéret szólt még 1279. június 23-án: „Mindezeket, tudniillik mind a fent megjelölt cikkelyeket, mind más [intézkedéseket], melyeket az előbb mondott gyűlésen a legátus úr el fog rendelni és ünnepélyesen kihirdetni, a dolgok örök emlékezetéül közhitelű oklevelünkben arany pecsétünk alatt teljes szövegükben össze fogunk íratni, s így összeíratván és megpecsételtetvén, az említett legátusnak át fogjuk adni, illetőleg át fogjuk adatni.”84 Hanem inkább azt, hogy a biztosan a tétényi gyűlésen keletkezett, más ügyekben kiadott királyi oklevelek protokolláris részei valamilyen formában utaltak a főpapokkal, bárókkal és kunokkal megtartott gyűlésre,85 az úgynevezett második kun törvény azonban nem. Ha a szöveg teljes egészében 18. századi hamisítvány lenne, amely azt lett volna hivatott igazolni, hogy középkori királyi rendelet — privilegium, decretum, ordindtio, az újkori jogbiztosítás szempontjából mindegy, hogyan nevezzük — mint jogforrás igazolja a kunok nemességét, akkor semmi értelme nem lett volna kihagyni a gyűlés időpontjában immár nagykorú királyra mint tekintélyre, valamint a főpapokkal, bárókkal és kunokkal együtt megtartott gyűlésre utaló passzusokat, amelyekre könnyen rábukkanhattak volna a hamisítók más középkori oklevelekben. Ám ha eredeti az oklevél, akkor is valamiféle magyarázatra szorul a furcsa formája, amely abban mutatkozik meg, hogy a nagykorú király helyett protokolláris részei Fermói Fülöp legátus tekintélyére utalnak („[...] ipsius (se. Philippi) salubri suasione, et sancta inductione concurrentibus, placuit Dominus Comanorum [...]”), a datációban azonban kimondottan királyi rendeletként hivatkozik a szöveg magára („Ut igitur series huiusmodi ordinationis, per nos factae [...] ”). Szűcs Jenő Az utolsó Árpádok című művében nem fogalmazott meg semmiféle kételyt az úgynevezett második kun törvény hitelességével kapcsolatban. Annak a nézetének kialakításához, amely szerint az első királyi oklevél nem törvény, 1161
