Századok – 2022
2022 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Somogyi Szilvia: IV. László úgynevezett második kun törvényének korai másolatai
SOMOGYI SZILVIA esetén egy közös archetípusra megy vissza, ennek az archetípusnak pedig szükségszerűen 1636 előttinek kell lennie. A fentiek alapján érzékelhető, hogy magam egy szövegkiadás készítése során az augusztus 5-re keltezett darálást tartom a szöveg archetípusához közelebbinek, az augusztus 10-ei keltezés ebből adódóan nagyobb valószínűséggel hibás. Az ügyben már csak az marad a kérdés, hogy ha Pray valóban a Cod. 8219. B-ről másolt volna, akkor hogyan ronthatta el a dátum átírását, hiszen az mindkét bécsi másolatban nehézség nélkül, tökéletesen olvasható? A kérdésre két válasz adható, mindkettő csak feltételezés, bizonyítani egyiket sem lehet. Az első: Pray mégsem a bécsi másolatról készítette az átiratot, továbbra sem tudjuk, hogy milyen forrást használt, és kizárni azt sem lehet, hogy forrásában az általa használt keltezés szerepel, a dátum pedig a szöveghagyománynak abban az ágában romlott el, amelyet jelenleg 1636-ig tudunk visszavezetni. A második: Pray helyte lennek találta a dátumot, ezért - a kiváló olvashatóság ellenére, akár csak a növitatendvoluntatem esetén — általa filológiai conjektúrának szánt datációt használt, amit ma már hibás kései interpolációnak érzékelhetünk. Ha ez így lenne, még akkor is meg kellene magyarázni, vajon mi lehetett a problémája az augusztus 5-ei keltezéssel. Talán az, hogy a római naptár napi keltezését használva a darálásban a hónap idusától nyolc napig számolunk visszafelé, hiszen a kilencedik, azaz a kérdéses nono Idus, valójában maga a hónap nonája, amely sokkal gyakrabban szerepel nonis formában, mint nono Idusin. Maga a római naptár szerinti napi keltezés egyébként önmagában egyáltalán nem vonná gyanúba az oklevelet, hiszen számos esetben használták IV. László okleveleiben, de a fenti két példa mutatja, hogy ha nincs meg egy eredeti középkori oklevél, utólag már nagyon nehéz elválasztani egymástól a szövegben a tudatos interpoláció miatt, a szöveg fizikai hordozójának romlásából adódóan, vagy a mi mai módszereinktől teljesen eltérő szemlélettel dolgozó 17-18. századi szövegkiadók filológiai felkészültsége/felkészületlensége folytán a szövegekbe kerülő romlásokat, hibákat. Acta mise. Heim. n. 9.: egy újabb előkerült láncszem? Szentpétery Imre és a kéziratát felhasználó Borsa Iván Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzékéin az úgynevezett második kun törvény két 18. századi, egyszerű másolatáról számolt be. A fentebb már az elemzésbe bevont, valóban 18. századi másolat74 mellett a másik tételt így írták le: ,,a) a Batthyány család körmendi levéltárában (Acta mise. Heim. n. 9.) volt”.75 A leírásból világos, hogy 74 DL 56727. 75 Szentpétery I.: Kritikai jegyzék i. m. 247. 1157
