Századok – 2022
2022 / 6. szám - ARANYBULLA - UTÓÉLET VÁLTOZÓ MEGKÖZELÍTÉSEKKEL (17-20. SZÁZAD) - Törő László Dávid: Aranybulla-értelmezések a két világháború közötti magyar történetírásban
TÖRŐ LÁSZLÓ DÁVID az nem két fél közötti szerződéses viszony eredménye volt: „A serviensnek az úr házába való felvétele egyoldalú aktus, a patrimoniális uralkodó kegyelmi ténye. A kölcsönös hűség követelményéről ugyancsak nincsen szó; ami ennek hathatós biztosítéka lehetne, az ellenállási jog sem illeti meg a servienseket, csak a nobilisosztályt, de ez sem érvényesül.”93 Az ellenállási záradékról Fritz Kern munkásságát jelölte meg alapvető irodalomnak, gondolatmenete is a német szerző hatását tükrözi: szerinte a középkori magyar lázadások azt mutatják, hogy a világiak gondolkodásában „már gyökeret vert az egyházi tanítás, hogy a keresztény király köteles megtartani a jogot, és kezükben volt a lázadás, a tettel való ellenállás ul tima ratio-y^. [...] a királyt is kötelező jog gondolata, egy a valóságos uralomnál magasabb rendű eszmény volt a lázadások mozgatója, s így a hivatali »főnemesség« kis csoportjára nézve a represszív alakban megjelenő ellenállási jogot el kell ismernünk.”94 93 Uo. 156. „A nemesek szolgálatokat pedig nem csupán a király személyének tesznek egyfajta szerződő félként, hanem alattvalóként magának a királyi méltóságnak tartoznak hűséggel.” Uo. 153. 94 Uo. 172. Kiemelés az eredetiben. A korszak Aranybulla-vitáiról Tóth Zoltán József is említést tett a magyar közjogi hagyományokról szóló művében: Tóth Zoltán József: Magyar közjogi hagyományok és nemzeti öntudat a 19. század végétől napjainkig. Adalékok a Szent Korona-eszme történetéhez. Bp. 2008. 108—115. Állítását azonban, miszerint Bónis és Eckhart véleménye között „gyökeres” különbség volt ezen a téren és hogy Bónis inkább Molnár Kálmán nézeteihez volt közelebb („Bónis György véleményével egyezik Molnár Kálmán megállapítása is, aki a honfoglalás korától kezdődően megtalálja az ellenállási jog történeti alkalmazását, megfogalmazását.” Uo. 111.), nem tudom elfogadni, mivel az egyes szerzők munkásságának félreértésén alapszik. A gyökeres különbség inkább a közjogászok és a történészek, valamint a kapcsolattörténeti és a társadalomtörténeti eljárás között volt. Az Aranybulla mint historiográfiai elemzés tárgya A két világháború közötti történetírás élvonalában jobbára általánossá vált az elv, hogy az Aranybulla keletkezését és jelentőségét társadalomtörténeti és egyetemes eszmetörténeti szempontból lehet igazán megérteni. A történészek között léteztek ugyan viták azzal kapcsolatban, hogy mennyiben jelentett a kiváltságlevél újdonságot, „forradalmat”, vagy hogy valóban hűbéri dokumentumról volt-e szó. Különböző mértékben érvényesültek írásaikban az aktuális kulturális és politikai megfontolások is. A legnagyobb törésvonal azonban kétségkívül a közjogászok és a történészek között húzódott: előbbiek az Aranybullát a honfoglalás koráig visszanyúló, változatlan magyar közszellem érvényesüléseként fogták fel, amely mindenkor sikerrel korlátozta az uralkodó hatalmát és még az angliai alkotmánynál is szélesebb szabadságjogokat biztosított a — modern értelemben vett — nemzet számára. Ezzel szemben a történészek java az oklevelet történetiségében ragadta meg és korának eszmei, társadalmi és gazdasági környezetéből kibontva 1137
