Századok – 2022
2022 / 6. szám - ARANYBULLA - UTÓÉLET VÁLTOZÓ MEGKÖZELÍTÉSEKKEL (17-20. SZÁZAD) - Tóth Gergely: Az Aranybulla recepciója a 18. századi politikai irodalomban, történetírásban és jogtudományban
TÓTH GERGELY bevallottan Szegedi jegyzeteit csatolja hozzájuk, azokhoz semmit nem tesz hozzá.122 A Historia regum Hungáriáé című kései munkájában (1801) szintén nem mond újat a bullával kapcsolatban. Itt viszont az „előzetes ismertetésekben” {Notitiae praeviae) hosszabban is kitér az ellenállási jogra, amely némi érdekességgel bír - leginkább Pray aulikus történelemszemléletére vonatkozóan.123 Kifejti ugyanis, hogy a dekrétum záradékában az ellentmondás és ellenállás mikéntjét nem részletezte az uralkodó, majd az 1231. évi dekrétummal el is törölte, helyette egyházi intést, illetve kiközösítést helyezett kilátásba; sőt, később IV. Béla és III. András is ilyen értelmű határozatot hozott.124 Vagyis az ellenállási záradékot nem sokkal meghozatala után vissza is vonták {abrogata fuii), ám ennek emléke az utódoknál elhalványodott. Ezért nem lehet csodálkozni — írja —, hogy a 17. században a belső lázongások szervezői ezzel „takaróztak”.125 Persze Pray itt „megfeledkezett” az 1222. évi dekrétum I. (Nagy) Lajos általi megerősítéséről és Werbőczy TripartitumÁrcA, amely ugyan nem rendelkezett törvényerővel, de tudvalevőleg nagy tekintéllyel bírt. 122 Georgius Pray: Annales regum Hungáriáé ab anno Christi CMXCVII. ad annum MDLXIV. deducti ... Vindobonae 1763. 219-225. (Előzmények: 219-220.; törvényszöveg és jegyzetek: 220-225.) Szegedire való hivatkozás: „[...] notulas ad illustrandum decretum ex opusculo P. Joann. Bapt. Szegedi e S. J. desumimus eiusmodi rerum gnarissimi.” Uo. 220. 123 Vö. Tóth G.: Felekezetiség i. m. 30-31. 124 Pray György: Historia regum Hungáriáé cum notitiis praeviis ad cognoscendum veterem regni statum pertinentibus. Budae 1801. Ivi-lix. 125 „[...] mirum videri non debet, quod intestini motus seculi XVII. hac clausula, tanquam iustitiae velamento, plerumque tegerentur.” Uo. lix. 126 Vö. Tóth Gergely: Ex-jezsuiták. Önkép, önreprezentáció és a rend 1773. évi megszüntetésének emléke Palma Károly Ferenc, Pray György és Katona István történeti munkáiban. In: Katolikus egyházi társadalom Magyarországon a 18. században. Szerk. Forgó András - Gőzsy Zoltán. Pécs 2019. 411-412. 127 Palma megemlíti a levél egyik fontos állítását a királyi kincstár kiürüléséről. Franciscus Carolus Palma: Notitia rerum Hungaricarum... I —III. Tyrnaviae 1770. I. 248. A levelet lásd VMHH I. 20-21. 128 Palma, E C.: Notitia i. m. I. 251-252. Magyar történetében (1770) Palma Károly Ferenc (1735-1787), a jó tollú, de nem annyira tehetséges historikus - akit a jezsuita rend feloszlatása után szintén a királynő karolt fel126 — annyiban nyújt újat Szegedihez képest, hogy megkísérli pontosabban felvázolni az Aranybulla kiadásának előzményeit is, amelyhez (egyebek mellett) II. Andrásnak a pápához írt levelét használja fel.127 Ismerteti a bulla főbb rendelkezéseit is. Emellett ő is hangsúlyozza, hogy az ellenállási jog veszedelmes dolog volt, belviszályokra nyújtott alkalmat, ezért 1687-ben törölték mind a törvényből, mind pedig a koronázási esküből.128 Vagyis a politikai szál továbbra is megmaradt az Aranybulla recepciójában, de a történelmi háttér felvázolásában, illetve a törvényszöveg magyarázatában Palma csak egészen kevéssé tudott hozzájárulni a korábbi szerzők munkájához. Ugyanez mondható el a piarista Horányi Elek 1790-ben kelt — és a tudományosság határán billegő — Commentar ius^ró^ amely 1111
