Századok – 2022
2022 / 6. szám - ARANYBULLA - UTÓÉLET VÁLTOZÓ MEGKÖZELÍTÉSEKKEL (17-20. SZÁZAD) - Tóth Gergely: Az Aranybulla recepciója a 18. századi politikai irodalomban, történetírásban és jogtudományban
TÓTH GERGELY mindenféle más néven említették {dicatio, subsidium, taxa, reluitio).74 Látható, hogy Keresztúri próbált egy kissé lágyabb hangot megütni, mint „elődei”, Kollár és Grossing. Ez az óvatosság jellemzi az Aranybulláról alkotott véleményét is, mivel egy szóval sem kritizálja, sőt kijelenti, hogy ezzel a király megerősítette a nemesek ősi szabadságait.75 74 Josephus Keresztury de Szinerszek: De vetere instituto rei militaris Hungaricae ac speciatim de insurrectione nobilium. Pars I. Vindobonae 1790. 497-506. 75 Uo. 69-70. és 89-91. 76 loannes Bárdosy: Animadversiones historico-critico-diplomaticae in opus de insurrectione nobilium auctore losepho Keresztúri agente aulico Vindobonae 1790 vulgatum... Budae 1792. A polémiát röviden említi: Odor Imre: A „vérrel adózás” illúziója: nemesi felkelés és adómentesség a felvilágosodás és a francia háborúk korában. Hadtörténelmi Közlemények 58. (1987) 161-162. 77 Lásd Bárdosy, /..-Animadversiones i. m. 76-77. Megjegyzi egyébként, hogy Keresztúri munkája igen hasonlít ahhoz az íráshoz, amelyet II. József az előző évben a kerületi megbízottjain keresztül közölt a megyékkel (címe: Ignoti nulla cupido neque metus), és erre Szepes megye válaszolt is; a választ közli a szövegben uo. 77-81. A Grossingra való utalás ékesen bizonyítja azt, amit Kosáry Domokos is jelzett: a botrányt kavaró Jus publicum megjelenése után a nemesi-rendi nézőpont hívei a mérsékeltebb reformer írásokra is rásütötték, hogy valójában a szélhámos exjezsuita kottájából játszanak. Vö. Kosáry D.: Művelődés i. m. 596. 78 Uo. 85-103. Az 1384. június 22-én kelt és Szepes vármegyének küldött oklevél fotóját lásd Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL) Diplomatikai Fényképgyűjtemény (a továbbiakban: DF) 274575. 79 Bárdosy, /..-Animadversiones i. m. 88-89. 80 E nagyon fontos edíciót alább bővebben is tárgyaljuk. De Keresztúri hiába is „alakoskodott”, mert lényegében már megkésett művére még 1790-ben megkapta a választ Bárdosy János Szepes vármegyei törvényszéki ülnöktől, aki ugyancsak komoly históriai érvanyaggal védelmezte meg a nemesi-rendi álláspontot.76 Végkövetkeztetése szerint Keresztúri Grossinggal verseng {insignis Grossingianus aemulator), és „szabad nyakukra” örök adóteher felvételét javasolja, valamint az örök szolgaság elfogadását, de miután ő (Bárdosy) az érveit aláásta, összedől az épület, amit felépített.77 Érdekesebb ennél, hogy jegyzetekkel közli az Aranybulla Mária királynő általi megerősítésének a teljes szövegét (amely a Nagy Lajos-féle megerősítést ismétli meg), s ezt a Szepes vármegyének küldött eredeti példány alapján teszi.78 Megjegyzéseiben súlyos hibákat is elkövet: így például, szerinte a törvénycikkben említett comes parochianus, illetve curialis (megyésispán, udvarispán) bírói funkciót töltött be, így a curialis comes fordítása nála „udvarbíró”.79 Jó irányban tapogatózik viszont akkor, amikor arról ír, hogy a törvényszövegben említett jobagiones castrorum, azaz a várjobbágyok sokak véleményével ellentétben nem parasztok voltak, hanem zsold gyanánt várfölddel rendelkező katonák. Még a köztük lévő differenciát is jelzi, amikor kifejti — részben bizonyosan a Váradi Regestrum, és annak Bél Mátyás-féle kiadása és kiváló jegyzetei alapján80 -, hogy egyeseket Szent István erősített meg birtokaikban, s ezért a szent király természetes jobbágyainak nevezik őket, míg másoknak a későbbi királyok adtak telket, akiket 1101
