Századok – 2022
2022 / 6. szám - ARANYBULLA - UTÓÉLET VÁLTOZÓ MEGKÖZELÍTÉSEKKEL (17-20. SZÁZAD) - Tóth Gergely: Az Aranybulla recepciója a 18. századi politikai irodalomban, történetírásban és jogtudományban
KL ARANYBULLA 18. SZÁZADI RECEPCIÓJA nyilvánvalóan csak a két fegyveres (Thököly, majd a mostohafia által indított) felkelés idején volt; egyébiránt nem játszott fontosabb szerepet. Mégis, a politikai motivációjú, sőt a történeti munkákból - amint látni fogjuk - az vehető ki, hogy a nevezetes klauzula, illetve annak eltörlése sok szerzőnek felkeltette az érdeklődését, ami nyilván hatással volt magának az Aranybullának a recepciójára is. Az Aranybulla a nemesi adómentességgel és hadkötelezettséggel kapcsolatos diskurzusban A másik ügy, amelyben András király dekrétuma jelentőséget kapott a korszakban, a nemesi adómentességnek — és ehhez kapcsolódóan a nemesek hadkötelezettségének - a kérdése volt. Amint az ismeretes, a bécsi udvar szerette volna elérni a nemesség megadóztatását, hogy nagyobb mértékben, illetve kiszámíthatóbb módon járuljon hozzá az állami kiadások fedezéséhez. Erre a nemesi hadkötelezettség egyfajta rendszeres kompenzációja lett volna az egyik kézenfekvő megoldás. A hadi szolgálatot a nemesség már a korábbi századokban is több alkalommal kiváltotta, és ezt törvénybe is iktatták. Ez volt az országgyűlésen megajánlott contributio (vagy subsidium) , azaz hadiadó, de ez formailag alkalmi jellegű volt, amelyet jobbágyporták szerint vetettek ki.24 A bécsi kormányzat az 1708—1715. évi diétán már kiharcolta, hogy törvénycikkbe kerüljön: a személyes felkelés és a bandériumállítás nem elegendő, s az állandó hadsereg fenntartásához szükséges contributio nemcsak országgyűlésen, hanem a rendek egy részét felvonultató concursusoVan is megajánlható.25 Az 1722-1723. évi diétán pedig a rendek egy újabb jelentős engedményt tettek: beleegyeztek, hogy a következő országgyűlésig ajánlják meg az adót - bár ez a gyakorlat csak később emelkedett törvényerőre (1791: XIX).26 Ugyanakkor — nyilván ennek kompenzálására — a rendek törvénybe foglalták (1723: VI), hogy a nemesek továbbra is mentesek az adók alól, s ehhez ismét a primae nonust (Tripartitum I. 9.) hozták igazolásul. 24 PoórJános: Adók, katonák, országgyűlések 1796-1811/12. Bp. 2003. 20-21. 25 1715: VIII.; Lásd még Poór /..-Adók i. m. 88-91.; Szíjártó M. István: A diéta: a magyar rendek és az országgyűlés 1708-1792. Bp. 2005. 218-219. 26 Szíjártó M. I: A diéta i. m. 221-223. Témánk szempontjából fontos állomás az 1728-1729. évi országgyűlés. Ekkor ugyanis III. Károly már azt kívánta elérni, hogy a földre vessenek ki adót, ne pedig a jobbágyra, továbbá összeírást is szeretett volna végrehajtani a Magyar Királyságban. Az udvar tervei nagy ellenkezést váltottak ki a rendek körében: ragaszkodtak a nemesi föld adómentességéhez, és „az első királyoktól” kapott 1092
