Századok – 2022
2022 / 1. szám - JÁRVÁNYOK TÖRTÉNETI PERSPEKTÍVÁBAN. PESTIS, HIMLŐ, KOLERA, SPANYOLNÁTHA MAGYARORSZÁGON - Géra Eleonóra: A spanyolnátha emlékezete. A spanyolnátha, az első világháború lábjegyzete
GÉRA ELEONÓRA spanyolnáthát ínségbetegségként állították be, ha a tapasztalatok azt mutatták, hogy a jobb körülmények között élők nagyobb eséllyel haltak meg.45 45 Müller, S.: Die Spanische Grippe i. m. 55-58., 67-68. 46 Hrabovszky Júlia a fővárosban praktizáló dr. Benárd Ágoston (a trianoni békeszerződés egyik aláírója) közelebbről meg nem nevezett orvosságának tulajdonította, hogy nővére háztartásában mindenki túlélte a járványt. M. Hrabovszky Júlia: Ami elmúlt. Visszaemlékezések életemből. Bp. 2001. 396—397. A spanyolnáthától való félelmet táplálta, hogy senki, még a szakemberek sem tudták megmondani, kinél milyen lefolyású betegség várható. A bizonytalanságot fokozta, hogy a kezdetben enyhe lefolyásúnak tűnő betegségben szenvedőknek az állapota hirtelen válságosra fordulhatott, egyik pillanatról a másikra elhunytak. Ezzel szemben a kevésbé erős szervezetű, napokig életveszélyben lévő beteg láza hasonlóan váratlanul lemehetett, így az felépült a betegségből. Ráadásul úgy tűnt, rendkívüli fertőzőképessége miatt a járvány elől nem lehet elfutni: a vidékre menekülők, a még egészségesnek látszó családtagok elkülönítése sem jelentette azt, hogy elkerülhették a spanyolnáthát, gyakran az ellenkező hatást érték el, a menekülők akaratlanul is a betegség terjesztőivé váltak, a városoktól távol pedig rosszabb ellátásra számíthattak. M. Hrabovszky Júlia, Márai Sándor hatvanas évei derekán járó nagy-nagynénje azon kevesek közé tartozott, akik állításuk szerint a spanyolnáthához sem viszonyultak másképpen, mint a szokásos infleunzához. Pesten naponta látogatta spanyolnáthás nővérét, ekkor még nem kapta el a betegséget. Az iskolák bezárása után nővére meghívására a Temesvárhoz közeli Temesgyarmatra utazott, ahol sógora háznépének minden tagja szerencsésen átesett már a spanyolnáthán, és élelemben sem szűkölködtek, mint Budapesten. A betegséget azonban még így sem kerülte el. „Orvos nem volt a faluban, és a környéken is csak két negyedéves orvosnövendék helyettesítette az orvost. Nem akartam, hogy őket elhívják. Nem voltam beijedve. Megszokott évenkénti influenzámat magam szoktam volt gyógyítani. De más volt ám ez a spanyolláz a többihez képest! Szerencsére a spanyollázon már átesett szobaleány nagyszerűen ápolt a híres Benárd-féle szerrel, és öt nap múlva már talpon voltam, bár lézengtem.”46 Az írónő a szerencsések közé tartozott, ahogyan egy másik visszaemlékező, az író Hunyady Sándor is. Bródy Sándor házasságon kívül született, ekkor a harmincas évei legelején járó fia a harmadik nagy hullám idején kapta el a spanyolnáthát, ekkor került kórházba. A következőket írta azokról a napokról: „A vörös hadsereg összeomlott, jött a román megszállás, idegenszerű trombitajeleivel, a sebes tempóval marsoló szuronyos őrjáratokkal. Én akkoriban a Ritzben laktam, ahova az őrült nagyravágyásnak egy képzelődő pillanatában költöztem be. A Ritz volt abban az időben Budapest szíve, az élet központja. Spanyolos lettem és Sulczer doktor, akinek érkezését mindig úgy vártam a láz meleg függönyei között, mint az angyali látogatásokat, beszállított a Jendrassik-klinikára. A klinika teli volt a járvány miatt. Fehér, vászon spanyolfalakkal csináltak nekem 109
