Századok – 2022
2022 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Antal Molnár: Die Formelsammlungen der Franziskaner-Observanten in Ungarn (ca. 1451–1554) (Kertész Balázs)
TÖRTÉNETI IRODALOM A bevezetés ötödik fejezete a négy kézirat teljes körű ismertetését tartalmazza. Az első gyűjtemény (OSZK Kt. God. Lat. 432.) egy önálló formuláskönyv, amelyet 1515 és 1524 között állítottak össze a magyarországi obszerváns ferences vikária, majd provincia központjában, a budai Szent János-kolostorban, az ott őrzött rendtartományi levéltár iratainak a felhasználásával. Ahogy azt már Szűcs Jenő, a kódex korábbi feldolgozója is megállapította, a hét személy által másolt kézirat elsődleges szerkesztője és mintegy 70%-ának másolója nagy valószínűséggel Pécsváradi Gábor és Dézsi Balázs vikáriusok jegyzőjével, Ivanicsi Istvánnal azonosítható. A kötet a rendi vezetés kancelláriájának segédkönyvéül szolgált. A második gyűjtemény (OSZK Kt. Oct. Lat. 775.) szintén egy önálló formuláskönyv, amelyet feltehetőleg a többszörös gvárdián, kusztosz, majd tartományfőnök Balatinci Miklós állított össze 1532 és 1535 között azzal a céllal, hogy iratmintákkal segítse a provincia közép- és alsó szintű vezetését. A harmadik gyűjtemény nem önálló formuláskönyvként, hanem egy vegyes tartalmú, nyomtatott és kéziratos részekből álló kötetben maradt fenn (GYFK God. Med. 3.), amelyet minden valószínűség szerint Dereszlényi Albert tartományfőnök kompilált a budai kolostorban 1517 és 1523 között. A szerkesztő szétbontott két nyomtatott ferences rendkormányzati kézikönyvet (Firmamenta trium ordinum beatissimi patris nostri Francisci. Párizs 1512.; Speculum Minorum seu Firmamentum trium ordinum. Velence 1513.), az így kapott részeket egy átgondolt koncepció szerint rendezte el, és a magyar provinciára vonatkozó kéziratos kiegészítéseket illesztett hozzájuk, amelyeket több személy - részben maga a szerkesztő - másolt le. A rendkormányzati kézikönyvnek szánt összeállítás a tartományi vezetés identitásőrző törekvéséről árulkodik. A kötet egy, a kutatás által korábban nem vizsgált krónikaredakciót is tartalmaz, amely a magyar obszerváns ferences krónika eddig ismert variánsaitól markánsan eltér. Az önálló irodalmi alkotásnak tekinthető mű hűen tükrözi a rendtartomány vezetésének a kötet összeállítása idején vallott múlt- és önszemléletét. A negyedik gyűjtemény szintén vegyes tartalmú kézirat, az úgynevezett Nádasdi-omniárium részét képezi (OSZK Kt. Oct. Lat. 1220.). A kötet tartalmi egységeit a Párizsban tanuló Nádasdi Bálint obszerváns ferences szerzetes kezdte el másolni 1551-ben, az általa datált utolsó bejegyzések 1554-ből és 1556-ból származnak. O állította össze a minden bizonnyal Párizsban megkezdett és Magyarországon befejezett iratminta-gyűjteményt is, amivel az volt a célja, hogy a rendtagok egymás közötti levelezésének stílusát a humanista retorika alapján megújítsa. A későbbi folytatók egészen a 17. század közepéig írtak a kötetbe. A szerző a formuláriumok sokoldalú tartalmi vizsgálata révén számos új, a korábbi szakirodalom megállapításait gyakran korrigáló eredményt fogalmazott meg a ferences obszervancia magyarországi történetével kapcsolatban. Ezek ismertetésére a hatodik fejezetben kerül sor a következő nagyobb témakörök szerint: a gyűjtemények összetétele, forrásai, spirituális és kulturális kontextusa; a magyarországi ferences obszervancia regionális súlypontjai a 16. század elején és azok eltolódása a 17. századi újjászerveződés idején; az obszerváns ferences kormányzat és a szerzetesek mobilitása; gazdálkodás, anyagi javak, építkezések; végezetül a parasztháború, a dinasztikus háború, az oszmán hódítás és a reformáció. A bevezetés hetedik fejezete részletesen ismerteti a szövegkiadásban alkalmazott elveket, jeleket és rövidítéseket. A bevezetés után következik az egyes formulagyűjtemények kiadása. Az oldalak alján elhelyezett kétszintű jegyzetapparátus első szintjén az ábécé kisbetűivel jelzett, oldalanként újrakezdődő szövegkritikai jegyzetek olvashatók. A második szinten kaptak helyet a német nyelvű történeti jegyzetek és az idézetazonosítások, melyek hagyományos lábjegyzetként, formulagyűjteményenként újrakezdődő számozással jelennek meg. A kiadót dicséri, hogy összesen 1064
