Századok – 2022
2022 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Fedinec Csilla – Font Márta – Szakál Imre – Varga Beáta: Ukrajna története: régiók, identitás, államiság (Kosztyó Gyula)
TÖRTÉNETI IRODALOM A kozákság a 15. század végétől önállóságra törekedett, ami komoly lengyel és orosz ellenállásba ütközött. Az ukrán kozákság, amely „különféle társadalmi talajból táplálkozott” (157) a Dnyeper menti zuhogókon alapította meg katonaállamát, a Zaporizzsjai Szicset, amely eleinte a Rzeczpospolita keretein belül határvédelmet végzett, majd jelentősen hozzájárult a lengyel—litván katonai sikerekhez. Mégis komoly feszültségek terhelték a lengyel—kozák „szövetséget”, ami alapvető oka lett a Bohdan Hmelnickij vezette felkelés kirobbanásának. A szerzők szerint e kozák felkelésnek hatalmas jelentősége volt, hisz „a zaporizzsjai kozákok lázadása [...] a kozákokkal tömegében azonosuló ukrán nép háborúja lett”. (165) E harc kézzelfogható eredménye — még ha a zborovi egyezmény nem is volt hosszú életű — az autonóm Kozák- Ukrajna. A lengyel-kozák ellentét azonban tartós maradt, ami először a kozák-tatár, később a kozák-orosz közeledéshez, végső soron pedig a perejaszlavi szerződéshez vezetett, amelynek értelmében a kozákok csatlakoztak az orosz cárhoz. A következő fejezet már az orosz cár fennhatósága alatt lévő ukrán terület, a Hetmanátus történetével foglalkozik. Megismerhetjük Hmelnickij törekvését a teljesen önálló külpolitikára, ami az orosz-kozák kapcsolatokat jellemző bizalmatlanság fő oka. Lényegében ez vezetett odáig, hogy a 17. század közepétől kiéleződött az ukrán területek függetlenedési harca az orosz centralizációs törekvésekkel szemben. Ilyen események közepette kötötték meg az andruszovói egyezményt, amely - többek között - a Dnyeper menti Zaporizzsjai Had területét két ukrán régió, Bal (orosz) és Jobb (lengyel) parti Ukrajnára osztotta. Az ukrán területek nagyhatalmi feldarabolása után sem szűnt meg az ukrán függetlenedési harc, amit jól példáz Iván Mazepa oroszok elleni harca XII. Károly svéd király közreműködésével. A folyamatos ukrán függetlenedési harc vezetett oda, hogy az orosz cár árulónak minősítette a hetmanokat, és a Hetmanátus irányítására létrehozták az Első Kis-oroszországi Kollégiumot, ami szigorú orosz felügyeletet jelentett. Ez az állapot a 18. század közepéig tartott, amikor is az Orosz Birodalom nehéz külpolitikai helyzetbe került, és engedélyezte a hetmani tisztség visszaállítását. Különösen fontosnak tartom, hogy a szerzők külön alfejezetet szántak annak, hogy bemutassák a Hetmanátus belső szervezeti felépítését és működését is. Ezt követően a kötet a széttagolt ukrán területek régiótörténetével foglalkozik, először Galíciával. A ma Lengyelország és Ukrajna között megoszló történelmi régió a Habsburgokhoz került Lengyelország 1772-es első felosztásakor. A Habsburg Birodalom által végrehajtott modernizációs reformoknak köszönhetően a régió gazdasága és társadalmi szerkezete is megváltozott. Fontos esemény e régió története és az ukrán történelem kapcsán, hogy Mária Terézia egyenjogúsította a görögkatolikus egyházat a római katolikussal. A görögkatolikus egyházban jelentkeztek ugyanis azok a kezdeményezések, amelyek a ruszin/ukrán nyelv fejlesztésére, az irodalmi nyelv megalkotására törekedtek. Ez vezetett oda, hogy 1848-ban a „népek tavaszaként” ismert forradalmi hullám idején a galíciai ruszin értelmiség és a görögkatolikus egyházi vezetők egyre határozottabban léptek fel azzal az igényükkel, hogy a Habsburg Birodalmon belül önálló etnikumként különböztessék meg őket. Bár Galíciában erős volt a nemzeti mozgalom, és ez a tartomány vált az önálló ukrán identitás bölcsőjévé, a különböző galíciai, ruszin/ukrán nemzeti mozgalmakon belül kialakult irányzatok (ausztrofil, polonofil, ruszofil, ukranofil) egyre inkább eltávolodtak egymástól. Az osztrák-magyar kiegyezésig kellett várni, hogy ez a régió autonóm koronatartománnyá váljon. Ennek is fontos szerepe volt abban, hogy a galíciai nemzeti mozgalmak közül az ukranofil irányzat vált a legerőteljesebbé, amelynek végső célja az önálló, szabad Ukrajna megteremtése volt. A következő fejezet témája az Orosz Birodalom fennhatósága alá tartozó ukrán területek története a 18. század közepétől az első világháború végéig. Megismerhetjük az orosz hadjáratokat és a Krími Kánság integrálását az Orosz Birodalomba. Ez egybeesett a hetmani poszt megszüntetésével és a Hetmanátus felszámolásával. A 19. századra az egyértelmű orosz 1060
