Századok – 2022
2022 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Arany Krisztina: Firenze és a Német-római Császárság kapcsolata IV. Károly uralkodásától Luxemburgi Zsigmond haláláig
ARANY KRISZTINA támogatta; Itáliában különösen a pápánál, László nápolyi királynál és a velencei Signoriánál lépett fel Rupert elismerése érdekében.42 42 Deutsche Reichs tags aktén unter König Ruprecht. Bd. IV. Erste Abteilung. 1400-1401. Hrsg. Julius Weizsäcker. Gotha 1882. (a továbbiakban: RTA IV) Nr. 301., 196., 260. 43 RTA IV, Nr. 196. Lee, A.: Humanism and Empire i. m. 163-169., 175. 44 Gerald Schwedler: Deutsch-Französische Herrschertreffen im 14. Jahrhundert. Dynastische und staatliche Beizehungen im Wandel. In:Regnum et Imperium. Die französisch-deutschen Beziehungen im 14. und 15. Jahrhundert. Hrsg. Stephan Weiss. München 2008. 55-100., itt 90-97. 45 Giovanni di Pagolo Morelli: Ricordi. In: Mercanti scrittori i. m. 101-341., itt: 255.: „ [...] la degnità dello ,mperio veniva a mancare per rispetto di quelli ehe la possedea, con cio fusse cosa ehe esso era uomo di niente e uno ubriaco.” 46 Istorie florentine di Scipione Ammirato i. m. Libro Quindicesimo 388-389. 47 A császári hatalom reprezentációjának hiányosságairól IV. Vencel uralkodása alatt lásd Hlavácek, L: Höfe i. m. 247. A firenzeiek IV. Vencelről alkotott, a városban ekkorra általánossá vált, rendkívül negatív megítélése kézzelfogható mind a nyilvános politikai írásokban, mind a kortárs ricordanze forrásokban.43 Egy firenzei kereskedő, Giovanni di Pagolo Morelli művé ben kifejezetten negatív képet festett róla. A feljegyzésből egyértelmű, hogy Morelli meglehetősen jól tájékozott volt az állítólag részeges Vencel 1398. évi diplomáciai botlásával kapcsolatban is, amelyet akkor követett el, amikor Reimsben találkozott a francia királlyal. Az egyházszakadásról tárgyalt volna VI. Károllyal és III. Károly navarrai királlyal, de túlságosan részeg volt és késve érkezett a megbeszélésre.44 Morelli mindenesetre tanulságként fontosnak tartotta ezt is megemlíteni: „A birodalom méltósága elveszett azok miatt, akik uralkodtak benne, mert az egy semmirekellő, részeges ember volt.”45 Scipione Ammirato is szentelt néhány sort a „nem jó főurak és fejedelmek által okozott nyomorúságnak, és megemlítette Vencel lemondatását, hozzátéve: „ez ritka eset, de még ez is megtörténhet méltatlan urakkal”.46 Firenzében tehát IV. Vencelnek negatív volt a megítélése, ami részben a birodalommal szemben támasztott, beteljesületlen firenzei elvárásoknak is betudható. Esetében ugyanakkor személyes tapasztalatra sem támaszkodhattak, hiszen, mint fentebb láthattuk, a firenzei kormányzat még követeket is vonakodott küldeni hozzá.47 Az egyetlen, firenzei forrásokból ismert követség után, Marchionne di Coppo Stefani és követtársai által benyújtott jelentés pedig nagyrészt hallgat a császár személyéről, ami meglepő, mert ez nem jellemző a követjelentésekre. Ez a hallgatás jellemző más firenzei kereskedő-krónikások esetében is, akik közül Bonaccorso di Neri Pittit érdemes kiemelni. Pitti ugyan nem mindig megbízható krónikása saját kalandjainak, de kétségtelen, hogy széleskörű ismeretekkel rendelkezett a korabeli európai udvari körökről. Gyakorlott utazó volt, aki használta a firenzei üzletemberek kiterjedt európai hálózatát, amely a 15. század fordulóján Európa nagy részére kiterjedt. Budától Londonig, Brüsszeltől Párizsig utazott, és feltehetően ismerte a Luxemburgi-dinasztia néhány tagját is, hiszen 1011
