Századok – 2022
2022 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Arany Krisztina: Firenze és a Német-római Császárság kapcsolata IV. Károly uralkodásától Luxemburgi Zsigmond haláláig
ARANY KRISZTINA Ha összehasonlítjuk IV. Károly és IV. Vencel Firenzéhez való viszonyát, az már első pillantásra markáns különbségeket mutat. IV. Károly kétségkívül meglehetősen aktív volt Itáliában, különösen az itáliai útjai körüli időszakokban. Személyesen is jelen volt a félszigeten, így viselkedéséről, tevékenységéről a firenzeiek első kézből származó tapasztalatokra a tehettek szert. Vencel esetében általában a passzivitását szokták hangsúlyozni, ami sok szempontból jogos lehet, ugyanakkor az elmaradt Romzugra vonatkozó források arra utalnak, hogy az uralkodó e téren próbált kezdeményezőként fellépni.32 Egyértelműen szándékában állt, hogy Rómában megkoronáztassa magát, ezért trónra lépése után igyekezett aktívan felvenni a diplomáciai kapcsolatokat Firenzével. Az uralkodó a szokásoknak megfelelően követet küldött a firenzei kormányhoz, ezzel kezdeményezte a tárgyalások megindítását. A toszkán város azonban ebben az esetben ragaszkodott a császárral folytatandó személyes tárgyalásokhoz, és sikeresen elkerülte, hogy a követtel, Konrad von Kreyggel, IV. Vencel udvarmesterével és tanácsosával a választott császárnak történő bármilyen fizetségről megállapodjanak.33 32 Hlavácek, I.: Höfe i. m. 62. A IV. Vencel uralkodása alatti bel- és külföldi császári diplomáciai küldetésekről lásd uo. 64. 33 A legátusok kiválasztásáról IV. Vencel uralkodása alatt és általában a mantovai követek jól ismert 1383-as jelentéséről, valamint IV. Vencel udvaráról lásd Hlavácek, L: Höfe i. m. 59., 72. Kreyg küldetéséről lásd még a 16. században élt Scipiano Ammirato krónikáját: Istorie Fiorentine di Scipiano Ammirato con l’aggiunte di Scipiano Ammirato il Giovane. Ridotta a miglior lezione da E Ranalli. Parte prima, Tomo terzo. Firenze 1847. Libro Decimoquarto 317. 34 ASFI. Diplomatico Riformaggioni. Atti Pubblici. Nürnberg, 1379. márc. 23. 35 A korai firenzei városi statútumok követségekkel kapcsolatos rendelkezései általában ezt a viszonylag gyakran felmerülő problémát igyekeztek szabályozni, kilátásba helyezve az eseti követi megbízást elfogadni vonakodó firenzei polgárok büntetését. A követségek professzionálisabb szabályozása az 1415. évi statútumhoz köthető, amelyben már a követek állomáshelyről való távozásának engedélyezését is szabályozták. Gilli, P: Ambassades et ambassadeurs i. m. 36 Marchionne di Coppo Stefani: Cronaca fiorentina. A cura di Niccoló Rodolico. Cittá di Castel lo 1903. Vol. 30, b. 11, Rubrica Nr. 895., 389-390.: „Nel [...] [1381] andarono allô Imperadore Kreyg az uralkodótól a firenzei befizetés terhére költségtérítést kapott, hogy fedezze küldetésének költségeit, ahhoz hasonlóan, ahogyan azt korábban IV. Károly idején is intézték.34 A küldetés azonban sikertelenül zárult, a követ végül megállapodás helyett ígéretekkel távozott, a firenzei városvezetés pedig a császár ismétlődő panaszai ellenére három egymást követő évben sem küldte el követeit, állítólag azon egyszerű oknál fogva, hogy a választott küldöttségek nem voltak hajlandók útnak indulni.35 Marchionne di Coppo Stefani, aki a Vencelhez küldött harmadik választott firenzei küldöttség tagja volt, emlékirataiban leírta: végül ő és követtársai, Niccoló Rabatta, Zanobi Guidotti és a jegyző Francesco di ser Lando Fortini elfogadták a megbízást. Stefanit azonban elsősorban csak a követség költségeinek megtérítése érdekelte, és egy szót sem írt magáról a küldetésről vagy a királyról.36 1009
