Századok – 2022
2022 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Arany Krisztina: Firenze és a Német-római Császárság kapcsolata IV. Károly uralkodásától Luxemburgi Zsigmond haláláig
FIRENZE ÉS A NÉMET-RÓMAI CSÁSZÁRSÁG KAPCSOLATA és már előre elrettentette őket minden olyan szándékuktól, hogy a firenzei kormány jóváhagyása nélkül császári szolgálatot vállaljanak vagy császári támogatásokat fogadjanak el. Amint Villani szarkasztikusán megjegyezte, ez egyben véget is vetett a követek egyébként veszélyes és drága megbízásaiból származó bármilyen személyes haszon reményének. Mindez határozottan mutatja a közvélemény aggodalmait azokkal a veszélyekkel kapcsolatban, amelyeket a császár jelenthetett Firenze szabadságaira nézve, és ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy mind IV. Károly, mind IV. Vencel udvarában viszonylag kevés firenzei tartózkodott huzamosabb ideig. A németországi előzetes tárgyalásokat tehát a firenzeiek nem tartották sikeresnek, és amikor IV. Károly 1354-1355-ben először jelent meg személyesen Itáliában, a császár szándékainak megítélése a firenzei közvéleményben tovább romlott, főként mert az uralkodó megpróbálta Firenzével kétszeresen megfizettetni jogainak és kiváltságainak megerősítését, amit — érthető módon — erősen nehezményeztek. A tárgyalások eredményeit Matteo Villani kötelességtudóan rögzítette és kommentálta. Firenze kénytelen volt „fizetni és így eltéríteni” a császárt a területeitől azzal, hogy 100 000 aranyforintot ígért neki, amit egyébként Villani szerint meg lehetett volna spórolni, ha ügyesebb városvezetésük és követeik vannak.18 A császár első találkozása a firenzei küldöttséggel 1355-ben Pisában azonban alkalmat adott arra is, hogy az itáliai kortársak személyes benyomásokat alakítsanak ki róla. 18 Villani, M.: Cronaca i. m. Cronaca, b. 4, c. 71. 19 Uo., c. 74, o. 151: „poco spendeva, e con molta indrustria ragunava pecunia e non prowedeva bene, chi lo serviva in arme” - „keveset költött és sok fáradsággal gyűjtött pénzt és nem gondoskodott azokról a fegyveresekről, akik szolgálták őt”. IV. Károly gazdaságpolitikájára lásd Stefan Weiss: Karl IV. und das Geld - Einige Beobachtungen. In: Rom 1312. i. m. 207-220. 20 Villani, M.: Cronaca i. m. b. 4, c. 71, o. 150: „Imperadore povero di moneta e stretto d’animo”„kispénzű és fösvény császár”. Villani - aki hangsúlyozta, hogy a császár jellemzése során mások tapasztalataira támaszkodott — egyszerűen és szerényen öltözködő, kevés pénzt költő, ugyanakkor pénzeket nagyon hatékonyan beszedő uralkodóként írta le.19 Itt a császár szerény külső megjelenését és viselkedését a krónikás összességében pozitívan ítéli meg, ami azonban éles ellentétben áll a firenzei diplomatáktól elvárt reprezentációs normákkal kapcsolatos megjegyzésével, amint azt korábban láthattuk. Villani a krónika más részein azonban már nem volt ilyen elnéző, különösen kemény jelzőket használt a koronázó út költségeiről folytatott tárgyalások leírásakor. Itt már IV. Károlyt pénzszűkében lévő és nagyon fösvény császárként írta le.20 A Németrómai Birodalom nem biztosított rendszeres uralkodói jövedelmeket, ezért a késő középkori német-római császárok lehetőségeit a gyakorlatban az úgynevezett Hausmachtjuk, azaz az általuk dinasztikus, családi stb. alapon uralt területek, más szóval a hátországuk által biztosított források határozták meg. IV. Károly anyagi 1006
