Századok – 2022
2022 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Arany Krisztina: Firenze és a Német-római Császárság kapcsolata IV. Károly uralkodásától Luxemburgi Zsigmond haláláig
FIRENZE ÉS A NÉMET-RÓMAI CSÁSZÁRSÁG KAPCSOLATA Ebben a politikai kontextusban a Luxemburg-dinasztia tagjainak császári trónra lépését legalábbis fenntartással, ha nem nyílt ellenségességgel figyelték a toszkán városban, amely 1311-ben először egyértelműen ellenezte, hogy anyagilag hozzájáruljon VII. Henrik Itáliába való levonulásához, később pedig ki is tiltotta a megválasztott császárt a területeiről.12 A száműzött Dante Alighieri azon kevesek közé tartozott, akik lehetőséget láttak Henrik itáliai hadjáratában, remélve, hogy a háborúk és konfliktusok által gyötört Itáliai-félszigeten az új császár helyreállítja a békét és közrendet.13 Firenze kritikus magatartása nem sokat változott a későbbi Luxemburg-házi királyokkal és császárokkal, IV. Károllyal, IV. Vencellel és Zsigmonddal szemben sem, elsősorban azért, mert — bár különböző okokból — időről időre mindannyian támogatták Milánó hercegét, Firenze legnagyobb ellenfelét Eszak-Itáliában. A firenzeiek általában gyanakvással tekintettek a Luxemburg uralkodók itáliai koronázási útjaira is, valamint eltúlzottnak tartották a város jogainak és kiváltságainak ismételt megerősítésével járó összköltségeket. Mindazonáltal az Itáliába induló császári utakat {Romfahr, Romzug, illetve Italienzug) egyes esetekben pártfogolta a firenzei diplomácia is, annak reményében, hogy észak-itáliai ambícióit támogató, potenciálisan erős szövetségest csábítson az olasz félszigetre. De még ilyen „támogató” alkalmakkor is (lehetőség szerint) igyekeztek elkerülni a tényleges császári látogatást a városban,14 ami valamennyi Luxemburg uralkodó esetében sikerült is a firenzei kormányzatnak, így IV. Károly két itáliai utazása (1354-1355 és 1368-1369) és fia, Zsigmond jóval későbbi (1431-1433) útja esetében is. 12 William M. Bowsky: Henry VII in Italy: The Conflict of Empire and City-state (1310-1313). Lincoln 1960. VII. Henrik császár megvonta a firenzeiek privilégiumait, erről lásd Archivio Storico Italiano (a továbbiakban: ASFi) Diplomatico. Riformaggioni Atti publici. Jan. 22, 1312. Ír. 13 Dante határozottan támogatta VII. Henrik ügyét az olasz uralkodókhoz, Firenzébe és magához a császárhoz írt leveleiben. (5-7. sz. episztola), lásd Dante Alighieri: Four Political Letters. Ed. Claire E. Honess. (MHRA Critial Texts, 6.) London 2007. 45-82. 14 Widder, E.: Die Luxemburger i. m. 251. Mint látni fogjuk, IV. Károly idősebb fia és közvetlen utódja, IV. Vencel eleve el sem jutott Itáliába, hogy megkoronáztassa magát, bár kevésbé sikeresnek mondható uralkodását ez a szándék nyilvánvalóan végigkísérte, és többek között emiatt végleg szembekerült Firenzével is. *** A német királyok római koronázása és az itáliai utazás nem volt egyszerű vállalkozás. IV. Károly római útjai gondos diplomáciai és pénzügyi tervezést és előkészítést igényeltek, a nagyszámú kíséret és csapatok pedig rendkívül költségesnek 1004
