Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - Demeter Gábor – Szilágyi Zsolt – Pinke Zsolt: Sártenger és búzatenger. Mérlegen az alföldi gabonakonjunktúra és a vízszabályozások regionális következményei (1720–2020)
SÁRTENGER ÉS BÚZATENGER jelölte meg járható útként, miközben a gabonaárak lezuhantak, kényszerpályára állítva a mezőgazdaságot. Minderre az elit előbb a szabályozás költségeinek társadalmiasításával válaszolt, majd a túltermelési válságot jelző áresést követően a Monarchia a német példát követve protekcionista piacvédelmi rendeleteket vezetett be, hogy a magyar gabona számára biztosítsa a Monarchia 50 milliós piacát. A világpiaci áringadozásnak kitett - a korábbi két lábon álláshoz képest - monokultúrás termelés széles tömegeket kényszerített az életképtelen (5 ha alatt maradó) kisbirtok, valamint az olcsó és képzetlen munkaerőre támaszkodó nagybirtok kettősségére épülő termelési struktúrába. Az Alföldön ugyanis a nagybirtok és az azt kiegészítő agrárproletariátus a legnagyobb arányban volt jelen, a paraszti társadalmon belül pedig a legvékonyabb volt a valóban családi gazdasággal rendelkező parasztok rétege.136 Ez a probléma 1920-1929 után előrevetítette a szélsőséges politikai irányzatok térségbeli megerősödését. 136 Gunst Péter: A népi mozgalom gazdasági-társadalmi gyökerei. Zempléni Múzsa 2004. ( https://bit.ly/ 3bq4fU6, letöltés 2022. jún. 23.) 137 A klimatikus trendeket az ideiglenes kínálatcsökkenés (például a 2022-ben zajló orosz-ukrán háború) sem változtathatja meg. Az elszántott esők országa. Miért marad el az eső keleten? - Greenfo (https : //bit. ly/3 oe Yk71) A „modernizáció” eredményeként tehát egy olyan magas fenntartási költségekkel jellemezhető termelési struktúra jött létre, amely néhány, az áringadozásoknak és a klímaváltozásnak leginkább kitett szántóföldi növény előállítására összpontosított, ez pedig hosszú távon csökkentette az itt élők versenyképességét és önerőből történő felzárkózási lehetőségeit. A tőkeáramlásnak Magyarországon korábban soha nem tapasztalt, és az 1990- es évekig meg nem ismétlődő 19. század végi kegyelmi időszakában az agráriumban megvalósuló beruházások túlnyomó többsége vízjárta területek alacsony hozamú, extenzív szántófölddé való alakítására irányult. A folyószabályozások során létrehozott gigantikus méretű vízügyi infrastruktúra jelentős része meddő beruházásnak bizonyult, amely elszívta a magasabb hozzáadott értéket előállítani képes élelmiszeripari beruházásoktól a befektethető tőkét. Ez napjainkig meghatározza a magyar agrárium helyzetét és mozgásterét. Ezzel szemben a nagy hagyományokkal rendelkező nyugat-európai marhaexportőr országok (Dánia, Írország és Svájc) élelmiszeripari befektetéseikkel a komparatív előnyökkel rendelkező állattenyésztési szektor termékeinek magasabb feldolgozottságára, a növekvő számú városi fogyasztó igényeit kiszolgáló élelmiszeripari vertikumok kiépítésére helyeztek hangsúlyt. Mindezek világosan jelzik: az aszályos karakterű Alföld vizes élőhelyeinek felszámolása a szántóföldek kiterjesztése érdekében egy fenntarthatatlan137 vállalkozásnak bizonyult. 990
