Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - Demeter Gábor – Szilágyi Zsolt – Pinke Zsolt: Sártenger és búzatenger. Mérlegen az alföldi gabonakonjunktúra és a vízszabályozások regionális következményei (1720–2020)
SÁRTENGER ÉS BÚZATENGER Végeredményben az agrárelit jólétének fenntartását az adófizetők pénzéből, állami beruházások segítségével érték el.113 113 Vö. Zsolt Pinke: Modernization and decline: an eco-historical perspective on regulation of the Tisza Valley, Hungary. Journal of Historical Geography 4. (2014) 92-105. 114 A malomipari kapacitások fejlesztését indokolja, hogy a liszt ára kb. háromszorosa volt az azonos súlyú búzáénak, az exportált liszten állami támogatás volt. 115 A gépesítés egyoldalú volt: a cséplőgépek preferenciájával érték el, hogy a magyar gabona jelenjen meg a leghamarabb a piacon, megelőzve a balkáni dömpinget, mely leszorította az árakat. Jan L. van Zanden: First Green Revolution: The Growth of Production and Productivity in European Agriculture, 1870-1914. Economic History Review 44. (1991) 215-239. 116 Ez a dombvidékeken jelentős jövedelemkiesést eredményezett és növelte a migrációs hajlandóságot. 117 Kisatlasz i. m. 5. fejezet 133. térkép. 118 Mint írtuk, Békésben már a napóleoni konjunktúra idején megtörtént ez a változás. 119 Más kérdés, hogy a kiszáradó tőzeg szántáskor porzik, veszít termékenységéből, másrészt a talajvíz leszállása miatt tömörödik is, így süllyed. 120 Kisatlasz i. m. 5. fejezet 170. térkép. 121 Uo. 136. térkép. S hogy a nagyüzemi monokultúrás gabonatermelés a dekonjunktúra idején is versenyképes maradt, az nemcsak az állami (malomipari és szállítási) támogatásnak köszönhető,114 hanem annak is, hogy a birtokok gépesítésére, nagyobb tőkebefektetésre nem volt szükség115 a filoxéravész által továbbgerjesztett munkaerőtúlkínálat miatt,116 melyet a korábbi nagyállattartás aligha tudott volna felszívni. így a gyapjúárak 1850-es évekbeli zuhanása után gabonatermelésre átálló birtokos nemesség jelentős része a szabályozások haszonélvezője lett, s az 1878-1896 közötti gabonaár-depresszió idején sem ment csődbe, gépesítés helyett pedig kihasználhatta az olcsó munkaerő nyújtotta lehetőséget. A szabályozás hatása a földhasználatra és földjövedelemre 1865-1910 között 1865-1895 között a szántóterületek legnagyobb növekedésüket a mai Jász-Nagykun- Szolnok megye területén, a Rétköz, Bodrogköz és a Sárrét, valamint a Maroshordalékkúp nyugati peremén érték el 20-30 százalékponttal,117 ami nagyobb, mint a nem hasznosított területek részaránya. A Körösök összefolyásánál, ahol nagybirtok nem volt, kisebb volt a szántóföldek kiterjedésének növekedése (5-20 százalékpont). A Körösök mentén az 1865-ben kezdődő folyószabályozás a közlegelők korábbi elvesztését118 az új szántókvízmentesítésével tudta ideig-óráig kompenzálni.119 A szántó inkább a legelő, s nem a korábban nem használt területek rovására terjedt ki,120 hiszen azok szántóként aligha jöhettek szóba. A rétek és legelők kiterjedése a felére esett vissza e 30 év alatt, ez éppúgy érvényes a marosi hordalékkúpra, mint a Tisza-parti ártérre.121 Borsodban és a Rétköz-Bodrogköz területén azonban nőtt az arányuk 5-10%-kal (az 1873—1878 utáni gabonaár-csökkenésre 986
