Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - Demeter Gábor – Szilágyi Zsolt – Pinke Zsolt: Sártenger és búzatenger. Mérlegen az alföldi gabonakonjunktúra és a vízszabályozások regionális következményei (1720–2020)
SÁRTENGER ÉS BÚZATENGER ősiség eltörlésével és a közlegelők felszámolásával." A földáremelkedés az úrbériség megszüntetését követő évtized folyamán országos átlagban 200-300%-ot tett ki.100 A búza ára ekkor már nem emelkedett ilyen ütemben, a 260%-os növekedés 50 év alatt és 1870-ig eltartóan, ingadozva zajlott le. így rövid távon extraprofitot hozónak tűnt a haszontalan területek szántóvá minősítése, hiszen ez tőkéhez juttathatta volna a nemességet. Erre szükség is volt, mert a bankár Sina György a szabályozáshoz hitelt csak úgy volt hajlandó adni (az állami garancia mellett), ha a birtokok szolgálnak fedezetül. Ez magyarázza Pietro Paleocapa terveinek elvetését is.101 99 Láthattuk feljebb, hogy számos arisztokrata „megszabadult” az úrbérrendezés során kapott egykori közföldektől, amelyeket immár szántóként, magas áron tudtak értékesíteni. 100 Bernât Gyula: Az új Magyarország agrárpolitikája 1867-1914. Pécs 1938. 26. 101 O Vásárhelyinél szélesebb hullámtér kialakítását, nagyobb töltéseket és lényegesen kevesebb átvágást javasolt. Ez nem szolgálta a part menti birtokosok rövid távú érdekeit. 102 Békés megyében 60 000-re becsülték az aszály miatt a mezőgazdaságban munkát nem találó, közmunkára szoruló személyek számát, s a rendkívüli szárazság miatt munka nélkül maradt lakosság körében az éhséglázadás fenyegetett. 1863. szeptember 15-én az aszály sújtotta 14 vármegye csaknem 1,7 millió lakosának megsegítésére - a 4,75 millió mérő terméskiesés pódására, az ínségesek támogatására - 30 millió forint kölcsön folyósítását határozza el a kormányzat. (Ezzel szemben a losonci, az alföldi és Nyíregyháza-Máramaros vasút építésére, illetve a Tisza szabályozására „csupán” 5 millió forintot irányoznak elő.) Ress Imre: A neoabszolutizmus és a provizórium kronológiája a magyar korona országaiban (1849-1867). Bp.-Szófia 2022. 169-172. 103 Tisza István: Magyar agrár-politika. Bp. 1897. 23. 104 Uo. 15. Az egy főre jutó gabona mennyisége 0,8 hl-ről 1,4 hl-re nőtt, a mázsánkénti ár viszont 12 ft-ról 7 ft-ra esett (Uo. 84.). A vámkülföldre irányuló export a 60 millió hl-es termelés 10%-a volt Tisza szerint. A földáremelkedés ellenére a valóságban a Tiszántúlon a kinyerhető jó minőségű talajok aránya alacsony volt: egy 2006-os minősítési rendszer szerint az 1786- ban vízhatás alatt álló tiszántúli területeknek csak a 6-7%-a volt kiváló minőségű. A töltésezés előrehaladtával - és így a legelők időszakos vízborításának csökkenésével - pedig megnőtt a terület aszályérzékenysége. A hortobágyi állatállomány nagy részének pusztulása az 1863-1864. évi nagy aszály idején be is következett.102 A szabályozás abbahagyására pedig akkor sem volt lehetőség, ha mindenki egyetértett volna ebben: a szabályozás kényszerű folytatásának szükségességét éppen Szeged kálváriája bizonyítja. A folyószabályozás következtében koldusbotra jutott gazdákat a Tisza-szabályozás további munkálatainál alkalmazták ínségmunkásként. Az 1870-as évek közepétől a csökkenő hőmérséklet és növekvő csapadék a rossz búzaterméssel párosulva (1876 - El Nino, 1879,1881), melyet ráadásul az amerikai és orosz búza dömpingje miatt nem áremelkedés, hanem 40%-os világpiaci áresés követett,103 a szabályozások kiterjesztésére ösztönöztek, mivel a bevételi szint fenntartása (az áresés miatt az egy főre eső fogyasztás mennyisége ugyan jelentősen nőtt, de költsége nem)104 a termelés extenzifikációján keresztül volt csak lehetséges. 1871/1875-1886/1890 között a Monarchia gabonatermelése, az áresést kompenzálandó, megduplázódott. 984
