Századok – 2021
2021 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: Bolgár–magyar háborúk az 1250–1260-as években
BÁCSATYAI DÁNIEL fenyegetett, amelyet IV. Béla nem nézhetett tétlenül. Rosztiszláv tirnovói látogatása következésképp nem maradt folytatás nélkül; hamarosan megindult IV. Béla és fia, István herceg hadjáratainak sorozata, amely a következő évtized során biztosította a délkeleti szomszéd részleges függését az Árpád-házi uralkodóktól. Zalai vitézek Bulgáriában: az első bulgáriai hadjárat (1258/1259 késő nyara) Amint fentebb már utaltunk rá, a bulgáriai hadjáratok legfőbb forrásai a magyarországi oklevelek, amelyeket sajnos csak akkor tudunk elbeszélő források tanúságával is kiegészíteni, amikor a magyar—bolgár viszonyban valamiképpen a Bizánci Császárság is érintetté vált. A Rosztiszláv tirnovói útját követő első magyar hadjárat esetében nem ez a helyzet, az eseményről ugyanis mindössze két hazai diploma ad hírt. Az első 1260-ban kelt, s azt olvassuk benne, hogy egy Győr fia Torda nevű zalai vitéz István herceg parancsára részt vett egy Bulgária elleni hadjáratban, mégpedig Hahót nembéli Csák csapatában, aki az oklevél kiadásának idején — és talán a hadjárat idején is - Zala megye ispánja volt.49 A másik oklevél sajnos nem tartalmazza a kiállítás évét, amely egyértelművé tenné a vállalkozás darálását; az archontológiai ismérvek szerint 1254 és 1260 között keletkezett iratból csak annyit tudunk meg, hogy az említett Csák azért nem rendezte egy bizonyos tartozását, mert a fizetésére kijelölt napon, augusztus 27-én a király szolgálatában Bulgáriában tartózkodott.50 A dokumentumokból adódó kronológiai tanulságokat összefoglalva tehát a szóban forgó nyárvégi hadjárat akkor történt, amikor a trónörökös már felcserélte erdélyi hercegségét Stájerországgal és a hozzá kapcsolt Zala megyével. 49 HO VI. 106.; Zsoldos Attila: Magyarország világi archontológiája 1000-1301. Bp. 2011. 231. 50 (1258/1259): ÁÚO VII. 542-543. 51 Pauler Gy.:N. István bolgár hadjáratai i. m. 168. 52 Monumenta Germaniae Historica, (a továbbiakban: MGH) Scriptores, (a továbbiakban: SS) IX. 644. Pauler Gyula, aki a kérdéses bolgár hadjáratot 1259 nyarára keltezte, egy további darálást segítő érvvel is előállt.51 Pauler először István stájer hercegségének három évét (1258—1260) fogta gyanúba, amelyek közül az elsőben a herceg erőit a stájer lázadás kötötte le, míg az utolsó esztendőt egy újabb stájer felkelés és a II. Ottokár elleni háború határozta meg. Mindebből Pauler arra következtetett, hogy a zalai haderőt csakis 1259-ben nélkülözhette István herceg. A fenti érv értékét az teszi kérdésessé, hogy az 1259. év szintén nem telt el hadi vállalkozás nélkül, így — amennyiben ezt döntő körülménynek tekintenénk— István nemcsak 1258-ban és 1260-ban, hanem 1259-ben sem nélkülözhette volna zalai hívei katonai támogatását. A trónörökös 1259-ben a karintiai herceg ellen indított hadjáratot,52 vélhetően közvetlenül azután, hogy május 26. 1035
