Századok – 2021

2021 / 5. szám - MAGYAR LEGITIMIZMUS – HABSBURG SZEREPFELFOGÁS - Fiziker Róbert: Egy fiókban maradt alternatíva. Királykérdés a Külügyminisztériumi Levéltár fennmaradt irataiban (1922–1938)

FIZIKER ROBERT lehetséges”, előbbi viszont „abszolút lehetetlen”. A szövetségi kancellár azt is kije­lentette, hogy állja a Gömbösnek adott szavát, és semmilyen, a restauráció meg­valósítását célzó lépést nem fog tenni a magyar kormánnyal folytatott „előzetes érintkezés” nélkül.81 Rudnay a tavaszi fejleményeket úgy foglalta össze, hogy az osztrák restaurációs „rumlit” Schuschnigg idézte elő, pedig az sem belpolitikailag nem hozna nyugalmat, sem külpolitikailag nem jelentené „egy bizonyos formájú anschluss” - a németekkel való gazdasági, politikai és katonai együttműködés - „feltétlen és abszolút negálását”.82 81 Számjeltávirat. Bécs, 1937. márc. 5. MNL OL K 63 20/1-767/1937. 82 Uo. 83 Követjelentés. Bécs, 1937. márc. 6. MNL OL K 63 20/1-815/1937. 84 A követ a Ballhausplatzhoz közelálló Reichspost keresztényszociális napilap mellett Richard Schmitz bécsi polgármestert és követőit, illetve Milan Hodzát, Csehszlovákia miniszterelnökét említi a terv pár­tolóiként. Szigorúan bizalmas követjelentés. Bécs, 1937. ápr. 10. MNL OL K63 20/1-1261/1937. 85 Követjelentés. Bécs, 1937. ápr. 9. MNL OL K 63 20/1-1256/1937. Az osztrák-magyar perszonálunió a követ szerint már csak Burgenland miatt is elképzelhetetlen lenne, hiszen közös király esetén a közvélemény „joggal köve­telhetné” az elszakított Nyugat-Magyarország visszaadását az uralkodótól, aki viszont nem kezdhetné el a hatalomgyakorlást éppen egy terület el- vagy vissza­csatolásával. Ez a helyzet a belpolitikai nehézségeken túl „revíziós törekvéseink komplexumát tenné lehetetlenné, vagy legalábbis nevetségessé”.83 Az osztrák­magyar—cseh monarchia szintén szóba került, egyes cseh politikusok és osztrák diplomaták „legbelsőbb ideálját” jelentő és Gabriel Puaux bécsi francia követ tá­mogatását is bíró elképzeléséhez Budapesten is „ezen tervhez kedvező férfiaknak” kellene hatalomra jutni, kilétükkel kapcsolatban Rudnay igyekezett információ­kat beszerezni.84 Mindenesetre a követ meglátása szerint az osztrák politika 1937 tavaszán „nagyrészt a Habsburg-kérdésre volt felépítve”. Mivel Rudnay úgy látta, hogy Schuschnigg „beteges félelemmel viseltetik” Németországgal szemben, egyes legitimisták abban reménykedtek, hogy sikerül rávenni a kancellárt a restaurá­ció „gyorsított ütemben történő keresztülvitelére”. A magyar diplomata azonban nem tartotta az osztrák kancellárt „hirtelenkedő” politikusnak.85 Schuschnigg ál ­lásfoglalása a magyar legitimistákba is „új erőt öntött”, hogy aztán az olasz nagy­hatalmi támogatás kétségessé válása hatására ismét „ellanyhuljon” a mozgalom. Egy bizalmas jelentés szerint a náci Németország mögött másodhegedűssé vált olaszok pálfordulásából azt a következtetést vonták le az osztrák monarchisták, hogy „kedvező helyzetben soha nem szabad habozni és tétovázva várni addig, míg a megvalósításra alkalmas helyzet megváltozik”. Ezért amint ismét elkövet­kezik a megfelelő pillanat, Schuschnigg nem fog habozni, hogy „nemcsak elvben, 975

Next

/
Oldalképek
Tartalom