Századok – 2021
2021 / 5. szám - MAGYAR LEGITIMIZMUS – HABSBURG SZEREPFELFOGÁS - Fiziker Róbert: Egy fiókban maradt alternatíva. Királykérdés a Külügyminisztériumi Levéltár fennmaradt irataiban (1922–1938)
FIZIKER ROBERT Habsburg-tarokk - Jelenetek egy évtized történetéből A fejezet — a Ferdinand Piatnik hírnevét megalapozó, 1850-ben piacra dobott kártyajáték nevét némileg módosítva52 - a Habsburg-kérdésnek a kétoldalú találkozókon játszott szerepét vizsgálja abban az időszakban, 1928 áprilisa és 1938. március idusa között, amikor a magyar külpolitika aktivitása a Külügyminisztérium Politikai osztálya - az önálló magyar diplomácia első, rendkívül hiányosan dokumentált évtizedéhez képest jóval nagyobb számban — fennmaradt iratanyagainak tanúsága szerint is jelentősen megnőtt. 52 Ferdinand Piatnik a 19. század közepén piacra dobott tarokk-kártyája fél évezred Habsburg históriáját mutatta be, szöveges képek segítségével, Jelenetek egy ország történetéből (Szenen aus der vaterländischen Geschichte) címmel. 1898-ban, Ferenc József trónra lépésének 50. évfordulóján adta ki a császári jubileumi kártyát, az uralkodó mellett I. Ferenc és V. Ferdinánd, továbbá Erzsébet királyné, illetve a királyi pár leányainak arcképével. Ehhez lásd https://bit.ly/3gHpQHC , letöltés 2021. febr. 11. 53 Követjelentés. Bécs, 1928. ápr. 15. MNL OL K 63 48-1661/1928. 54 Bizalmas követjelentés. Bécs, 1928. dec. 1. MNL OL K 63 20/1-2527/1928. Ambrózy Lajos gróf, aki a két világháború közötti korszakban a leghoszszabb ideig, 1925 májusától 1932. december végi nyugdíjazásáig töltötte be a bécsi m. kir. követi posztot, gyakran osztotta meg bizalmas értesüléseken alapuló észleleteit, meglátásait az osztrák belpolitika fejleményeiről és a legitimista mozgalom esélyeinek változásáról. A diplomata 1928 áprilisában még nagyon szemérmesnek tűnt, amikor a IV. Károly emléktáblájának fent említett avatása után rendezett déjeuner-n a meghívás ellenére azért nem vett részt, mert aggályosnak találta, hogy az osztrák és magyar királypártiak „inter pocula való találkozásán esetleg olyan beszédeknek lehetne fültanúja”, amelyek akár az őt küldő, akár a fogadó kormány szempontjából „feszélyező helyzetbe juttathatnák”.53 Ambrózy az év végén már határozottan fűzött kommentárt Michael Hainisch szövetségi elnök kijelentéséhez, aki a tipikus „osztrák hálátlanság” megnyilvánulásának tartotta, hogy a szociáldemokrata ellenzék ejtette őt, annak ellenére, hogy Seipel mellett ő „az a nagy aktívum, amelyet az osztrák köztársaság eddig produkált”. A követ epésen megjegyzi, hogy ugyanaz a Hainisch beszél erről, aki a sógorok ezen „rossz tulajdonságát kihasználva fáradozott azon, hogy a Habsburg-ház emlékét és az iránta való hála érzését az osztrák nép leikéből kioltsa”.54 Eközben saját államfői tevékenységét Ferenc József uralkodói produktumával vetette össze és „az összehasonlításnál egyes dolgokat saját maga javára vélt elkönyvelhetni”. Szerinte azért tűnt el szinte teljesen a monarchizmus Ausztriából, mert a hatalom korábbi gyakorlói önmagukat „a nép felett álló magasabb lényeknek kívánták tekinteni”. Groteszk módon ehhez még azt is hozzátette, hogy kiváló vérű szarvasmarháit (!) annak ellenére nem díjazzák a kiállításokon, hogy 969
