Századok – 2021

2021 / 5. szám - MAGYAR LEGITIMIZMUS – HABSBURG SZEREPFELFOGÁS - Tóth Imre: IV. Károly visszatérései és az osztrák–magyar határkérdés ügye

TÓTH IMRE pacifikálás folyamatát, és nem engedte, hogy azt a puccs megakassza. A Nagykövetek Tanácsa nemcsak abban mutatott határozottságot, hogy a Velencében kötött megál­lapodás érvényességét Károly kísérletétől függetlenül elismeri, hanem abban is, hogy a két kérdést egymástól elkülönítve kezeli. Minderről a Tanács október 27-ei ülése után az Ausztriát képviselő Johann Eichhoff is meggyőződhetett.35 35 Vares, M.: The Question i. m. 251. 36 Francis Oswald Lindley bécsi brit követ Curzon külügyminiszternek. Becs, 1921. okt. 23. TNAFO 371/6106. fok 85. 37 Der Habsburgerputsch und unsere Republik. Arbeiter Zeitung, 1921. október 26. 1. 38 Habsburg vor den Toren. Arbeiter Zeitung, 1921. október 23. 1. Schobernek tehát alig volt eszköz a kezében, miközben ezzel egyidejűleg komoly kihívást jelentett számára a belpolitikai kérdések rendezése. A kormány Szkülláját a jobboldali monarchista politikai csoportok, Karübdiszét a szociáldemokrata balol­dal jelentette. Közben rajta kellett tartania a szemét saját keresztényszocialista párt­ján és a radikális baloldalon is. Az osztrák monarchisták már hetek óta aktívabbak voltak, mint korábban, társadalmi befolyásuk azonban nem volt túl nagy. Néhány állás nélkül maradt császárpárti tiszt csatlakozott ugyan a nyugat-magyarországi felkelőkhöz is, de ezt inkább a megélhetés reményében tették, mintsem politikai megfontolásból. Náluk nehezebb feladatot jelentett a szociáldemokraták leszerelé­se, akik szükség esetén készek (és képesek) lettek volna a munkásságot felfegyverez­ni és a köztársaság védelmében a magyar határ felé vonultatni.36 Renner, volt kan­cellár az egész kialakult helyzetért az antant hatalmak Burgenlanddal kapcsolatos tevékenységét tette felelőssé, amiért szemet hunytak afelett, hogy az Ausztriának ítélt Nyugat-Magyarország karlista erők felvonulási területévé vált. A szemük lát­tára szerveződtek szabadcsapatok, melyek szisztematikusan húzódtak az osztrák határ mellé. Károly „bandavezére”, Ostenburg pedig mindennapos vendég lett az antant tábornokoknál, és a nemzeti ellenállás álcája alatt a restauráció előkészíté­sén dolgozott.37 A párt lapja, az Arbeiter Zeitung fegyverbe szólította a munkásokat Bécsújhelyen. A harckészültség azonban mégsem a Habsburg-veszély elhárítását szolgálta elsősorban, hanem inkább a párt belpolitikai pozíciójának megerősítését.38 A szociáldemokraták lépése nem feltétlenül a hatalomváltás erőszakos kikény­szerítésének szándékát jelentette, mint ahogy azt többen, így például az oroszorszá­gi kommunista párt bécsi ügynökei is gondolták. Ok már hetekkel korábban a kor­mány bukását várták, ezért ebből a szempontból kedvező fejleménynek tartották a nyugat-magyarországi felkelés nyomán kialakult politikai helyzetet. Feltételezték, hogy az osztrák-magyar területi vitában Budapestről diktálják majd a feltételeket, és a restauráció kísérletének a lehetőségével is előre számoltak. Az első feltevés — te­kintetbe véve a Saint-Germain és Trianon óta történeteket - nem volt alaptalan, a második be is igazolódott. Az viszont már téves következtetés volt, hogy az esetleges 953

Next

/
Oldalképek
Tartalom