Századok – 2021
2021 / 5. szám - MAGYAR LEGITIMIZMUS – HABSBURG SZEREPFELFOGÁS - Murber Ibolya: Habsburg IV. Károly restaurációs elképzelései. Osztrák és magyar válságkezelés
MÜRBER IBOLYA Az 1919. februári osztrák alkotmányozó nemzetgyűlési választási kampányban jelentős szerepet kapott a Habsburg-kérdés. A szociáldemokrata párt intenzív propagandát folytatott az excsászár és az uralkodóház ellen. A választási győzelme után megerősödve elérkezettnek látta az időt az új keresztényszocialista-szociáldemokrata koalíció arra, hogy a lakosság nevében nyomást gyakoroljon a volt uralkodóra. Károlyt választás elé állították: 1. lemond minden előjogáról és egyszerű állampolgárként él tovább Ausztriában, vagy 2. lemond minden előjogáról és elhagyja az országot. így Károly kénytelen-kelletlen mérlegelni kezdte annak lehetőségét, hogy Tirol helyett mégis inkább külföldre, méghozzá a semleges Svájcba költözzék családjával. A bécsi vezetés rosszallással vette tudomásul, hogy a volt uralkodó a kapcsolati tőkéjére, elsősorban osztrák legitimistákra támaszkodva, igyekezett az osztrák államformaváltást nemzetközi kérdéssé tenni. Az utolsó Habsburg uralkodó azzal az ígérettel kecsegtette ugyanis a győztes országok vezetőit, hogy az ő közép-európai uralkodása lehetne az ellenszere azon vélt és valós félelmeknek, amelyek a térségben fejtörést okoztak a győztes államok vezetőinek. Elképzelése szerint egy általa vezetett dunai-konföderáció egyaránt alkalmas lehetett volna az anschluss megakadályozására és Közép-Európa bolsevizálásának feltartóztatására.30 30 Peter Broucek: Karl I. (IV.) i. m. 217. 31 Eva Demmerle: Kaiser Karl. Mythos und Wirklichkeit. Wien 2016. 113. 32 Pfoser, A. - Weigl, A.: Die erste Stunde Null. i. m. 165. 33 ÖStA AdRNPA Kabinettsratsprotokoll 1919. márc. 19. Karton 6. Károly ismételten sógora kapcsolati hálójára igyekezett támaszkodni, annak végzetesnek bizonyult 1917-es béketapogatózása ellenére. Sixtus pármai herceg londoni kapcsolatain keresztül megszerezte V. György király és a brit kormány hallgatólagos támogatását a svájci emigráció elősegítéséhez. Ennek köszönhetően 1919. február 27-én megérkezett Eckartsauba Edward Lisle Strutt főhadnagy, aki később megszervezte az uralkodócsalád svájci emigrációját, ahová maga is hűségesen követte őket.31 Az osztrák kormányzat törekedett a Habsburg-kérdést mihamarabb véglegesen lezárni. Március 12-én az osztrák alkotmányozó nemzetgyűlés megerősítette az 1918. november 12-ei köztársasági államformáról szóló törvényt, így Károly ausztriai tartózkodása egyre nyomasztóbbá vált. A tarthatatlanná vált helyzet megoldásához az Egyesült Királyságból érkezett az újabb impulzus. Március 17-én, két nappal a magyar Tanácsköztársaság kikiáltása előtt Strutt parancsot kapott Londonból, hogy késlekedés nélkül juttassa el a volt uralkodót Svájcba.32 A svájci kormány hajlandónak bizonyult befogadni az exuralkodót és családját — számolt be a pozitív fejleményekről Bauer külügyminiszter a bécsi minisztertanácsi ülésen.33 931
