Századok – 2021

2021 / 5. szám - MAGYAR LEGITIMIZMUS – HABSBURG SZEREPFELFOGÁS - Murber Ibolya: Habsburg IV. Károly restaurációs elképzelései. Osztrák és magyar válságkezelés

MÜRBER IBOLYA Az első világháború négy közép- és (dél)kelet-európai birodalomnak (a cári Oroszország, a német és az osztrák császárság, illetve az oszmán szultanátus) je­lentette a végét. Az Osztrák—Magyar Monarchia végjátékát ezek közül kettő be­folyásolta intenzíven. Az elrettentő példát a Romanovok többszáz éves uralkodá­sának vége, a cári család kivégzése és a véres orosz polgárháború jelentette. 1918 őszén ezt a negatív forgatókönyvet Bécsben mind az uralkodó, mind a köztár­saságpárti szereplők is igyekeztek elkerülni. Az államforma kérdésében a döntő impulzus a korábbi háborús szövetségestől, Németországból érkezett. November 9-én II. Vilmos német császár lemondott a német trónról, Berlinben kikiáltot­ták a köztársaságot, és a szociáldemokrata Friedrich Ebert vezetésével kormány alakult. Ekkor a német csatlakozás programját valló bécsi szociáldemokrata kor­mánykoalíció is lépéskényszerbe került. Mert miképpen csatlakozhatna egy oszt­rák királyság egy német köztársasághoz? - tették fel a kérdést az államtanács november 11-ei ülésén a kormánytagok.25 25 ÖStA AdR NPA Staatsratsprotokoll 1918. nov. 11. Karton 1. 26 ÖStA AdR NPA Staatsratsprotokoll 1918. nov. 12. Karton 1. Az utolsó Habsburg-uralkodó lemondásának és emigrálásának forgatóköny­ve jelentősen eltért a Hohenzollern-dinasztia hatalomátadásától. II. Vilmos no­vember 9-én lemondott uralkodói jogairól és egy nappal később örökre elhagyta Németországot (Hollandiába menekült, ahol 1941-ben, 82 éves korában hunyt el). Károly is defenzívába kényszerült ugyan, de haláláig nem volt hajlandó le­mondani restaurációs terveiről. November 11-én aláírta Schönbrunnban azt a nyilatkozatot, amelyben lemondott az osztrák állami ügyekben való részvéte­léről, de ez a lemondás nem vonatkozott magára a trónigényre. Károly ebben a kiáltványban azt is kinyilvánította, hogy elfogadja azt az államformát, amelyet Német-Ausztria választ. A szociáldemokrata vezetők a vonakodó császárt azzal igyekeztek lemondásra bírni, hogy Bécs munkáskerületeiben egyre erősödik a nyugtalanság és ellenszenv a monarchiával szemben. A schönbrunni kiáltvány egy kialkudott kompromisszum volt az új „forradalmi” és a császári kormány között egy esetleges polgárháború elkerülése érdekében. A hatalomátadás békés lezajlását segítette elő az is, hogy az uralkodó által kinevezett császári kormány Heinrich Lammasch vezetésével ugyan még aznap lemondott, de Lammasch a háttérben még hónapokon keresztül ellátta a monarchia likvidálási feladatait. November 12-én az ideiglenes alkotmány pedig rögzítette a köztársasági állam­formát.26 Az osztrák kormányzat el kívánta kerülni, hogy Károly és családja az utolsó Romanov cár és családja sorsára jusson. Kezdetben Károly az uralkodó nyári rezidenciájába, a schönbrunni kastélyba vonult vissza és a fővárosban kívánt 929

Next

/
Oldalképek
Tartalom