Századok – 2021
2021 / 5. szám - MAGYAR LEGITIMIZMUS – HABSBURG SZEREPFELFOGÁS - Murber Ibolya: Habsburg IV. Károly restaurációs elképzelései. Osztrák és magyar válságkezelés
MÜRBER IBOLYA Az állami döntéshozók Ausztria és Magyarország számára 1918 ősze magával hozta a világháborús vereséget, a politikai fordulatok időszakát és az államformaváltást, miközben égető feladattá vált a Habsburg-Lotaringiai-uralkodóházhoz fűződő viszony rendezése is. Mindez messze túlmutatott egy szimpla államformakérdésen és vagyonjogi problémán, hiszen I. Károly osztrák császár és IV. Károly magyar király jövőbeli státuszával az állami szuverenitás és a háborús felelősség kérdése is összekapcsolódott. Továbbá az első világháború győztes nagyhatalmainak elképzelései, esetleges támogatásuk vagy annak teljes hiánya is nagyban befolyásolta a helyzet alakulását. A Habsburg-ház és utolsó uralkodójának jövőjéről a végső döntés azonban nem a győztesek, hanem Bécs és Budapest kezében volt. A mindenkori bécsi és budapesti politikai vezetés a Habsburg-kérdésre saját háború utáni válságkezelése és politikai konszolidációja részeként tekintett. A kezdeményező szerep 1918. október közepétől a bécsi és budapesti kormányzati döntéshozók kezébe került. Az uralkodó többnyire csak reagált az aktuális impulzusokra és igyekezett — sikertelenül — egyre szűkülő mozgásterét ellensúlyozni. Az állami akciók és az uralkodói reakciók alapján 1918-1922 között három rövidke szakasz különíthető el, amelyeket a következő alfejezetekben veszünk sorra. A Habsburgok utolsó koronás uralkodója 1918—1920 között elsősorban az osztrák, majd 1920—1921 között a magyar kormányzat lépéseire reagált. A kormányzati és az uralkodói jövőképek olyannyira divergáltak mindkét országban, hogy egy esetleges kompromisszumban vagy konszenzusos megoldásban aligha lehetett bízni. A konfrontáció ezért szinte elkerülhetetlen volt. 100 évvel később visszatekintve már könnyedén megállapíthatjuk, hogy ebben a hatalmi-legitimációs küzdelemben Károly alulmaradása és veresége a belpolitikai és a nemzetközi erőviszonyok miatt elkerülhetetlen volt. Államformaváltás a polgárháború megelőzése érdekében, 1918. október — 1919. február Az Osztrák-Magyar Monarchia ugyan elveszítette az első világháborút, azonban a két vesztes utódállamban akár meg is maradhatott volna a monarchikus államforma. Ez a megoldási lehetőség 1918. október végén még reális alternatívaként merült fel, amikor Károly október 16-ai kiáltványában javaslatot tett egy többnemzetiségű szövetségi állam létrehozására.14 Ez a konszenzust kereső uralkodói javaslat azonban már nem tudta a szétesőben lévő birodalmat megmenteni, 14 A császári nyilatkozat megkésettségéről bővebben lásd Helmut Rumpler: Das Völkermanifest Kaiser Karls vom 16. Oktober 1918. Letzter Versuch zur Rettung des Habsburgerreiches. Wien 1966. 925
